Ha pénzed nincs, jogod sincs

• Blog oldal
• Archívum
• 

Nyílt levél a család alkotmányos védelmében

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!

Az Alkotmánybíróság a családok védelméről szóló 2011. évi CCXI. törvény 7. § és 8. §-ai alaptörvény ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről szóló 43/2012. (XII. 20.) AB határozatában az Alaptörvény most hatályos L) cikkét értelmezve arra jutott, hogy: "A házasság értékként tételezése [...] nem zárja ki, hogy a jogalkotó - figyelemmel a társadalmi tendenciákra, igényekre, a hagyományos családformák változására, egyszersmind elismerve a személyek jogát arra, hogy egyéni boldogságukat az általuk szabadon megválasztott kapcsolati keretben keressék - más, a házassághoz hasonló funkciójú kapcsolati formákat is védelemben részesítsen. [...] Az intézményvédelmi kötelesség egy nyitott és demokratikus társadalomban nem lehet akadálya jogok kiterjesztésének, az ezzel ellentétes értelmezés ellentmondásban állna az Alkotmány szellemiségével."

A testület szerint a család alkotmányos védelme nem csak a házasságon, hanem a szociológiai (érzelmi közösség) értelemben vett kapcsolaton alapuló családra is vonatkozik. Az Alkotmánybíróság megállapította ugyanis, hogy a családok védelméről szóló törvény a család fogalmát túl szűkre szabja. A hatályos Alaptörvényből ugyanis nem következik, hogy az azonos célra irányuló, kölcsönös gondoskodáson alapuló, tartós érzelmi és gazdasági életközösségekre ne vonatkozna ugyanúgy az állam intézményvédelmi kötelezettsége.

Ha a jogalkotó a családokra nézve kíván jogokat és kötelezettségeket megállapítani, akkor azoktól a személyektől, akik a családalapítást házasságkötés nélkül, más tartós érzelmi és gazdasági életközösségben kívánják megvalósítani, jogokat nem vonhat vissza, a társkapcsolati forma meglévő védelmi szintjét nem csökkentheti. A házasságot és a családot érintő intézményvédelmi kötelezettség továbbá nem vezethet a gyermekek bármilyen, közvetlen vagy közvetett jellegű hátrányos megkülönböztetéséhez azon az alapon, hogy szüleik házasságban, vagy más típusú életközösségben nevelik őket. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a családok védelméről szóló törvényben foglalt család-fogalom az Alaptörvényhez képest leszűkítő definíciót ad, ezért a rendelkezést megsemmisítette (7. §). Az indoklásukban a bírák hivatkoztak a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatára is, amely 2010-ben kimondta, hogy a család fennállása elsősorban ténykérdés: ha együtt élnek emberek, az családnak minősül, függetlenül a nemüktől és a jog helyzetüktől.

Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az öröklésre, ezen belül a törvényes öröklés rendjére vonatkozó alapvető szabályokat a Polgári Törvénykönyv tartalmazza, és a Ptk. öröklési rendje szerint a bejegyzett élettárs a házastárssal azonos szinten örököl. A családok védelméről szóló törvény ezzel szemben következetesen mellőzi a bejegyzett élettársra való utalást, kizárva ezzel őt a törvényes örökösök köréből. A törvényes öröklés rendjének egyértelműnek kell lennie abban, hogy ki és mikor tekinthető törvényes örökösnek. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a vizsgált rendelkezések ellentmondásai olyan súlyúak, amelyek jogalkalmazói jogértelmezéssel nem oldhatók fel, így sértik a jogbiztonság követelményét. A testület ezért a támadott rendelkezést (8. §) a Polgári Törvénykönyv hatályos szabályaival való feloldhatatlan ellentmondás miatt megsemmisítette.

Az új Polgári Törvénykönyvről szóló T/7971. számú törvényjavaslatot az Országgyűlés a kormánypárti képviselők szavazataival elfogadta. Ezt megelőzően az Országgyűlés a Fidesz-KDNP képviselők szavazataival 2012. december 17-én olyan módosításokat fogadott el a törvényjavaslatban, amelyek szerint az élettársi kapcsolat nem járhat olyan családjogi joghatásokkal, mint a házasság, sőt a CSALÁDJOGI KÖNYV helyett az élettársak kapcsolata a KÖTELMI KÖNYV része lesz. Ezzel az élettársi viszony puszta szerződéses kapcsolattá válik. A bejegyzett élettársi kapcsolatról az új Ptk. egyáltalán nem rendelkezik. Az élettársi viszonynak a törvény erejénél fogva annyi joghatása lesz, hogy a kapcsolat legalább egy éves fennállása és a közös gyermek léte alapozza meg az élettársi tartásra való jogosultságot.

Az Alaptörvény negyedik módosításának T/9929. számon benyújtott tervezete alkotmányos szabályozási szintre emeli, hogy családnak csak a házasságon és a szülő-gyermek viszonyon alapuló kapcsolat minősül. Élettársak például akkor sem alkotnak családot egymással, ha közös gyermekük születik. Családi kapcsolatuk külön-külön a gyermekükkel lesz. Ez a megoldás az Alkotmánybíróság által levezetett értelmezésben tartalmilag ellentétes az Alaptörvény L) cikk (1) bekezdésével, így a Polgári Törvénykönyvről szóló elfogadott új törvény az Alaptörvény R) cikk (1) bekezdésébe és T) cikk (3) bekezdésébe ütközik.

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Az Alaptörvény 6. cikk (4) bekezdése szerint, ha a köztársasági elnök a törvényt vagy annak valamely rendelkezését az Alaptörvénnyel ellentétesnek tartja – és az Országgyűlés nem kezdeményezte a törvény vizsgálatát –, a törvényt az Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára az Alkotmánybíróságnak megküldi. Ennek kapcsán nem vezérelheti Elnök urat az a szempont, hogy az Országgyűlésnek esetleg szándékában áll egy későbbi időpontban az alaptörvény-ellenességet orvosolni. Elnök úr nem veheti tehát figyelembe, hogy az Országgyűlés tárgysorozatán szerepel az Alaptörvény negyedik módosításának tervezete, mivel az elfogadott új Polgári Törvénykönyv szabályainak alkotmányosságát a törvény aláírása előtt kell megítélnie.

A fentiek alapján tehát tisztelettel kérem Elnök urat, hogy alkotmányos kötelességének eleget téve szíveskedjék a Polgári Törvénykönyvről szóló, az Országgyűlés 2013. február 11-i ülésnapján elfogadott törvény Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát indítványozni az Alkotmánybíróságnál.

Üdvözlettel:

Mesterházy Attila, pártelnök-frakcióvezető

OS

A hagyományos és a hagyatéki hitelező

A hagyomány a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgynak közvetlenül meghatározott személy részére történő juttatás, ha az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek. Hagyományrendelésre csak végrendeletben kerülhet sor annak érdekében, hogy az örökhagyó szándéka megállapítható legyen. Hagyományról akkor beszélünk, ha a hagyatékban meglévő valamely meghatározott vagyontárgyat az örökhagyó végrendeletében közvetlenül a meghatározott személynek juttatja (dologi hagyomány). Vagy akkor beszélünk róla, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy a hagyományosnak vagyoni juttatást teljesítsen (kötelmi hagyomány). A hagyomány a hagyatéki terhek kielégítésére megállapított sorban, a meghagyással együtt az utolsó helyen áll. Így kielégítésére csak akkor kerülhet sor, ha minden egyéb hagyatéki terhet - például az örökhagyó tartozásait, a köteles részi kötelezettségeket - már kiegyenlítették. Vagyis, bár a hagyományos nem osztozik a hagyatéki terhekben, tűrni köteles, hogy minden más hagyatéki hitelezőt előtte elégítsenek ki a hagyományból (mint hagyatéki hitelező az utolsó helyen áll). Ám ugyanakkor az a főszabály is fennáll, hogy a hagyományos csak feltételesen és korlátozottan felel a hagyatéki hitelezőkkel szemben, nem úgy, mint az örökös. A hagyományos csak az esetleg őt terhelő hagyomány teljesítéséért felel, az örökhagyó tartozásaiért nem. Ezekért helytállásra csak akkor köteles (a jogalap nélküli gazdagodás szerint), ha hagyományát más hagyatéki hitelező sérelmével elégítették ki, és ez a hitelező az örököstől nem szerezhet kielégítést.

Dologi hagyományrendelésről abban az esetben van szó, ha az örökhagyó a hagyatékban meglévő egy, vagy több vagyontárgyat közvetlenül juttatja a végrendeletében meghatározott személynek, a hagyományosnak. A dologi hagyomány tárgya csak olyan pontosan meghatározott ingó, vagy ingatlan vagyontárgy lehet, ami az öröklés megnyílásakor a hagyatékban megtalálható. Tipikus dologi hagyományok az ingó dolgok, ám elvileg ingatlan is lehet, feltéve, hogy értéke a hagyaték egészéhez képest nem jelentős, vagy az ily módon részesített személy (az örökhagyó feltehető akarata szerint) a hagyatéki terhek viselésében nem osztozik.

Ha az örökhagyó arra kötelezi örökösét, hogy a végrendeletben megjelölt személynek meghatározott vagyoni szolgáltatást teljesítsen, kötelmi hagyományrendelésről van szó.

A kötelmi hagyományos az öröklés megnyílásakor a törvény erejénél fogva nem szerzi meg a hagyományt, hanem csupán annak követelésére szerez jogot. Mivel a kötelmi hagyomány jogosultja az örököstől követelheti a szolgáltatást, a dologi hagyományhoz képest ebben az esetben nem közvetlen juttatásról van szó. A kötelmi hagyomány az örököst terheli, így a hagyományos az örökös közvetlen jogutódja, s az örökhagyóé közvetve is csak akkor, ha a vagyontárgy, vagyoni szolgáltatás a hagyaték része. A kötelmi hagyomány öt év alatt évül el, tárgya lehet például valamely, a hagyatékban lévő vagyontárgy átengedése, meghatározott pénzösszeg juttatása. Adott esetben akár tartozás elengedéséről, de speciális esetben valamely vagyoni teherrel nem járó cselekvés elvégzéséről is szó lehet.

Az a hagyomány, amit az örökhagyó az örökösök javára rendel, az előhagyomány. A gyakorlatban ez akkor fordul elő, amikor az örökhagyónak több örököse is van, és a végrendeletében arról rendelkezik, hogy a hagyatékban meglévő meghatározott vagyontárgyak melyik örökösé legyenek(dologi előhagyomány). Kötelmi előhagyomány csak több örökös esetében lehetséges, mert ilyenkor az örökhagyó arra kötelezi a kijelölt örökösét, hogy a meghatározott örököstársa javára teljesítsen vagyoni szolgáltatást.

A hagyományost megilleti az a jog, hogy a hagyomány megnyílását követően azt visszautasítsa. A hagyomány visszautasításakor, ha helyettes hagyományosról nem rendelkezett az örökhagyó, a hagyományt más nem szerzi meg, hiszen annak rendeltetéséből az is kitűnik, hogy mindig meghatározott személy részére szánják. A hagyomány visszautasításakor a dologi hagyomány az örökség részévé válik, a kötelmi hagyomány esetében pedig az örökös mentesül a teljesítési kötelezettség alól.

Az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt olyan kötelezettséggel is terhelheti, amelynek követelésére más nem válik jogosulttá. Kétség esetében a meghagyás az örököst terheli. Ha feltehető, hogy az örökhagyó a részesítést a meghagyás teljesítéséhez kívánja kötni, a meghagyással terhelt a részesítést elveszti, ha a meghagyást nem teljesíti, vagy annak teljesítése neki felróható okból válik lehetetlenné. A közérdekű meghatározásra sajátos szabályok is vonatkoznak, így például az olyan közérdekű meghagyás teljesítését, amely szerződés tárgyául alkalmas szolgáltatásban áll, az érdekelt szerv követelheti.

Az adóigazgatási eljárás változásai

Ha az ellenőrzés során az adóhatóság külföldi adóhatóságot keres meg, akkor csak a megkereséssel érintett kérdésekben függesztik fel az eljárást, a megkereséssel nem érintett kérdésekben az eljárást tovább folytatja. Ez azt jelenti, hogy a külföldi adóhatóság megkeresésének időtartama alatt az adó megállapításához való jog elévülése nem szünetel.

Az első szabályszerű idézés elmulasztása esetén az adózó, illetve annak képviselője, vagy alkalmazottja elővezethető. A módosítás lehetőséget ad arra is, hogy az első idézés elmulasztása esetén az adózó korábbi képviselőjét és alkalmazottját is elővezethetik. Az elővezetés foganatosítását az ügyésznek minden esetben jóvá kell hagynia.

Az adózó által feltárt új tény, körülmény esetén akkor lehet ismételt ellenőrzést elrendelni, ha ez az új tény korábban nem állt, vagy nem állhatott az adózó rendelkezésére, vagy pedig arról nem tudott, illetve nem tudhatott. Nemcsak a társadalombiztosítási igazgatási szerv és magánnyugdíjpénztár megkeresésének érdekében, hanem bármely olyan esetben lehetőség van az ellenőrzéssel lezárt időszak tekintetében az adó és költségvetési támogatás ismételt vizsgálatára, amikor az adóhatóság a rendelkezésre álló adatok alapján erre lehetőséget teremt.

A vagyonszerzési illeték kiszabási eljárások határideje 30 napról 60 napra módosult. Az adóhatóság illetékügyekben a végrehajtási eljárást kérelemre felfüggeszti, ha az illetékfizetési kötelezettség megszűnése várható.  Az Itv. 5.§.-ában meghatározott szervezetek személyes illetékmentességben részesülnek, ha vállalkozási tevékenységből származó jövedelmük után nem volt társasági adófizetési kötelezettségük. A módosítás eltörölte a nyilatkozattételi kötelezettséget, hiszen az adóhatóság a saját nyilvántartása alapján ellenőrizni tudja, hogy a szervezetnek a vagyonszerzést megelőző naptári évben folytatott vállalkozási tevékenysége után keletkezett-e társasági adófizetési kötelezettsége. A gépjármű, vagy pótkocsi szerzése, illetve közigazgatási eljárás indítása esetén ezeknek a szervezeteknek nyilatkozniuk kell az illetékmentesség fennállásának feltételeiről, mert sem az okmányiroda, sem az adóhatóság nem tudja ellenőrizni a társasági adókötelezettséget. Ha a szervezet jogosult az illetékmentesség alkalmazására, ennek ellenére mégis fizetett illetéket, akkor azt kérelemre az adóhatóság az adó-visszatérítés szabályai szerint visszatéríti. Az erre irányuló kérelmet az eljáró közigazgatási hatóságnál, illetve bíróságnál, az adóhatóság részére címezve kell benyújtani, ahol igazolják az eljárási illeték befizetésének tényét, és továbbítják a kérelmet.

A közigazgatási hatósági eljárás illetékének megfizetésekor, ha egy beadványban több kérelmet terjesztenek elő, akkor az eljárási illetéket kérelmenként kell megfizetni. Az adópolitikáért felelős miniszter a bírósági eljárási illeték utólagos elszámolással történő megfizetését engedélyezheti annak a gazdálkodó szervezetnek, amely a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban legalább 250 bírósági eljárást kezdeményezett. Az engedély egy évre szól. Az engedély időtartama alatt kezdeményezett eljárások illetékéről az engedély lejártát követő hónap 15. napjáig bevallást kell benyújtani az adóhatóság részére. A bevallott illeték és a befizetett illeték közötti különbözet a bevallás benyújtásával esedékes. Az illetéket az esedékességtől számított 15 napig lehet pótlékmentesen megfizetni, ha ezt az adózó elmulasztja, akkor a pótlékfizetési kötelezettség az esedékesség napjától számítódik.

Lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak, és az ilyen ingatlanra vonatkozó vagyoni értékű jog megszerzése esetén a vagyonszerző mentesül az öröklési, ajándékozási, és a visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetése alól. Ennek feltétele, hogy vállalja, a telken a szerződés bemutatástól, vagy a hagyaték jogerős átadásától számított 4 éven belül lakóházat épít, és a felépített lakóházban a lakás hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség legalább 10 %-át. A feltételt a lakóház építésére meghatározott 4 éves határidő lejártát megelőzően kiadott használatba vételi engedély igazolja, feltéve, ha az jogerőre emelkedik. Mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól az ingatlannal és az belföldi ingatlanvagyonnal rendelkező társaság vagyoni betétjének társasági adóról szóló törvényben meghatározott kedvezményezett eszközátruházás keretében történő megszerzése, a törvényben meghatározott összes feltétel fennállása esetén.

A 35 év alatti, első lakásukat megszerző fiatalok speciális illetékkedvezményt vehetnek igénybe. Ennek alapján jogosultak maximum 12 havi pótlékmentes részletfizetést kérni az illeték megfizetésére. A kedvezmény automatikusan jár.

A végrehajtó okiratok köre kibővült a bírósági eljárási illetéket megállapító bírósági határozattal. Nem eredményezi a végrehajtási eljárás szünetelését az adózó fizetési könnyítésre, vagy az adótartozás mérséklésére irányuló kérelmének benyújtása, ha az adózó korábbi, ilyen tárgyú kérelmét az adóhatóság jogerős határozattal elbírálta, a kérelmet az adózó visszavonta, vagy az adóhatóság az eljárást jogerősen megszüntette.

A visszatartási jog gyakorlásának mellőzése iránti kérelem lehetőségével ezentúl a köztartozással rendelkező azon magánszemélyek is élhetnek, akik igazolni tudják, hogy a visszatartott költségvetési támogatás elmaradása súlyosan veszélyezteti a saját, és velük együtt élő hozzátartozó megélhetését.

Ha az adófizető késedelmes teljesítése esetén az adóhatóság inkasszót bocsájt ki, előfordulhat, hogy az adott összeg kétszeresen is befolyik. Ebben az esetben az adóhatóságnak önhibáján kívül keletkezik kamatfizetési kötelezettsége.  A kamatfizetési kötelezettség abban az esetben nem áll fönn, ha a jogosulatlanul beszedett összeget a befizetéstől számított 8 napon belül visszatéríti.

Felettes hatóság, felügyeleti intézkedés keretében a felülvizsgált határozatot új eljárás elrendelése mellett hatályon kívül helyezheti. A határidő 6 hónappal meghosszabbodik, ha az adóhatóság az új eljárást az adó megállapításához való jog elévülése miatt nem tudja lefolytatni.

Mulasztási bírság kiszabásának van helye, ha az adózó közzétett éves beszámolója egészében, vagy részben nem felel meg a számvitelről szóló törvény előírásainak. A kiszabható mulasztási bírság felső határa 500 ezer forint. Az igazolatlan eredetű áru forgalmazása esetén a mulasztási bírság az áru forgalmi értékének 40 %-áig terjedhet. Számla, egyszerűsített számla, nyugta-kibocsájtási kötelezettség elmulasztásáért az adózó, az adózó alkalmazottja, képviselője, de az értékesítésben közreműködő magánszemély is mulasztási bírsággal sújtható, ezen személyek közvetlen vezetője azonban nem. Be nem jelentett foglalkoztatott esetén nem bírságolható az a személy, vagy annak közvetlen vezetője, akinek munkaköri kötelezettsége a biztosítottak bejelentése. Ha a foglalkoztatónak az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény szerinti, az általános munkajogi szabályok alapján történő foglalkoztatáshoz kötött adó- és járulékfizetési szabályokat kell alkalmazni, az egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentett alkalmazott személyt a jogsértés megállapításától számított 8 napon belül, biztosítottként be kell jelentenie. Kivétel, ha a magánszemély nem vette fel a munkát, és a munkavégzés hiánya miatt jövedelem kifizetés nem történt. Az előtársaság az alapító okirat keltétől a cégbejegyzési kérelem benyújtásának napjáig nem rendelkezik adószámmal, de idény- és alkalmi munkásokat foglalkoztatva foglalkoztatóvá válhat. Ebben az esetben a foglalkoztatottat elektronikus úton be kell jelentenie, majd az adószám megszerzésétől számított 8 napon belül az adószám feltüntetésével, és a korábbi bejelentés iktatószámát is feltüntetve újabb bejelentést kell tennie.

Ha a magánszemély önhibáján kívül a bevallási határidőig nem rendelkezik a bevallás alapjául szolgáló iratokkal, igazolásokkal, a bevallás benyújtására nyitva álló határidőig bejelentést tehet a bevallás benyújtásának akadályáról. Ha az akadály elhárul, akkor a bevallást a késedelmet kimentő igazolással együtt kell benyújtani. Bevallási késedelem miatti mulasztási bírság a bevallás naptári éve szeptember 20.-ig nem szabható ki, kivéve, ha az adózó bevallását szeptember 20 előtt nyújtja be, és igazolási kérelmet nem nyújt be.

Önellenőrzés csak abban az esetben minősül az adóellenőrzés megkezdését megelőzően elvégzett helyesbítésnek, ha az adózó azt az adóellenőrzés megkezdését megelőzően az adóhatósághoz benyújtja, vagy részére postázza.

Magánszemély a visszatérítendő egészségügyi hozzájárulást a személyi jövedelemadó bevallásban igényelheti vissza. A pénzforgalmi számlanyitásra kötelezett adózó, ha a számlanyitást elmulasztotta, készpénz átutalási megbízással nem teljesítheti kötelezettségét. A túlfizetés visszatérítésének feltétele a fizetési és bevallási kötelezettség teljesítése.

Elhunyt magánszemély adóügyével kapcsolatban az adóhatóság megkeresésére a hagyatéki leltározásra illetékes közjegyző adatot szolgáltat a hagyatéki leltár készítésének tényéről, a hagyatéki eljárást lefolytató közjegyző, és az örökösök adatairól.

Az adóhatóság a Bevándorlási- és Állampolgársági Hivatal megkeresésére adatot szolgáltat a külföldiek magyarországi tartózkodásának engedélyezésére irányuló eljárásokban a külföldi megélhetésével, magyarországi egzisztenciájával kapcsolatban, felmerülő kérdések tisztázásához, ha az valamely ellátás, támogatás megállapítása, vagy a folyósítás és jogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges.

Az adóhatóság a nyugdíjas státuszú foglalkoztatottak nyugdíjjárulék alapot képező jövedelméről a havonként beérkező bevallások adatait összesíti. A kereseti korlát elérésekor adatot szolgáltat a nyugdíjfolyósító szerv felé. Ez az adatszolgáltatási kötelezettség az EVA hatálya alá tartozó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó által bevallott nyugdíjjárulékkal kapcsolatos adatokra is vonatkozik.

A perbehívás

Ha egy polgári perben egyik fél pervesztesége esetére harmadik személy ellen kíván követelést érvényesíteni, vagy harmadik személy követelésétől tart, ezt a harmadik személyt perbe hívhatja.

A perbehívást a Pp. 61-64.§.-a szabályozza. A rendelkezés szerint perbehívás történhet, ha a per alapjául szolgáló jogviszonyban a polgári jog szabályai szerint valamelyik fél helyébe a per folyamán jogutód lép, akkor a jogutód a perbe önként, félként beléphet, illetve a jogutódot az ellenfél is perbe hívhatja. A felperes jogutódját csak akkor lehet perbe vonni, ha a jogutódlás a felperes halála, vagy jogutódlással történő megszűnése miatt következett be. A felperesi jogutód önkéntes perbe lépéséhez a felperes hozzájárulása, az alperesi jogutód önkéntes perbelépéséhez pedig mindkét fél hozzájárulása szükséges.  Hozzájárulásra nincs szükség, ha a perbelépés azért történik, mert jogelőd meghalt, vagy jogutódlással megszűnt, a jogutódlást azonban valószínűsíteni kell. A jogutód perbe lépése, illetve perbe vonása esetén, ha ez nem a jogelőd halála miatt történt, a jogelődöt kérelmére, az ellenfél hozzájárulásával a perből el kell bocsájtani.

A perbehívást írásban, vagy szóban a tárgyaláson kell bejelenteni, a bejelentést közölni kell a felekkel, illetőleg a perbevont jogutóddal is. A perbelépés, vagy perbevonás, illetve a jogelődnek a perből való elbocsájtása tárgyában a bíróság határozathozatal előtt a felet akkor is meghallgathatja, ha hozzájárulására nincs szükség. A jogutód a perből elbocsájtott jogelőd helyére lép, a jogelőd elbocsájtásáig végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírói határozatok vele szemben is hatályosak. Ha a jogelődöt a perből nem bocsájtják el, a jogutód a perben a jogelőd pertársaként részt vesz.

Ha a per tárgyát harmadik személy egészben, vagy részben a maga számára igényli, az alperes az igénylőt perbe hívhatja. Ha az igénylő a perbe belép, és az alperes a per tárgyát a visszavétel jogáról való lemondás mellett bírói letétbe helyezi, az alperest a perből el kell bocsájtani, és a pert a felperes és az igénylő, mint új alperes között kell tovább folytatni.

Az az alperes, aki ellen olyan jog iránt indítanak pert, amelyet ő harmadik személy nevében gyakorol, ezt a harmadik személyt perbe hívhatja. Ha a harmadik személy elismeri, hogy a vitás jogot az alperes az ő nevében gyakorolja, és a perbe belép, az alperest kérelmére a felperes beleegyezésével a perből el kell bocsájtani, és a felperes és az alperes helyébe lépő harmadik személy között kell tovább folytatni. Ha a felperes a pert nem az ellen indította meg, akivel szemben az igény érvényesíthető, a bíróság a felperesnek az első fokú eljárás során előterjesztett kérelmére a felperes által megjelölt személyt alperesként a kereset közlésével megidézi, és a korábbi alperest a perből elbocsájtja, feltéve, hogy a perre az új alperessel szemben illetékessége és hatásköre van. A perből elbocsájtott alperes költségeiben a felperest kell marasztalni.

Az, akinek igénye érvényesítése céljából az ügyész, illetve külön jogszabállyal erre feljogosított személy, vagy szervezet pert indított, a perben félként vesz részt. A más által indított perbe az, aki a per megindítására külön jogszabály alapján maga is jogosult lett volna, a felperes pertársaként az első fokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig perbe léphet. Ha a pertársak perbeli cselekményei, vagy előadásai egymástól eltérnek, a bíróság azokat a per egyéb adatait is figyelembe véve bírálja el.

A perbelépés és a perből való elbocsájtás tárgyában hozott határozat ellen külön fellebbezésnek van helye.

Az önkéntes pénztár tagjának végrendeleti örököse

Ha a pénztártag kedvezményezettet nem jelölt, vagy a jelölés hatályát vesztette, akkor kedvezményezettnek a tag természetes személy örökösét kell tekinteni, örökrésze arányában. Az örökös jogállása a kedvezményezettével megegyezik. Ha a tagnak a törvényes öröklés rendje szerint természetes személy örököse nincs, akkor az egyéni számlán lévő összeg a pénztárra száll, és a pénztár fedezeti tartalékán a tagok egyéni számlái, és a szolgáltatási tartalékok javára a jóváírás időpontjában fennálló egyenlegek figyelembe vételével kell elszámolni.

Tehát a kedvezményezett személyére a tag rendelkezése az irányadó, kifejezett kedvezményezett-jelölés hiányában kedvezményezettnek a természetes személy örököst kell tekinteni. A törvény csak a nem természetes személy örököst zárja ki, a végrendeleti örököst nem.

Az örökhagyó bankszámlájának, értékpapírszámlájának adatai

A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló, 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 50.§.-ában foglaltak, valamint a befektetési vállalkozásokról és tőzsdei szolgáltatásokról szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 4.§. (2.) bekezdése alapján az örökhagyó halála előtti időszakra vonatkozó bankszámlára/értékpapírszámlára, valamint a számlaforgalomra vonatkozó valamennyi adat a banktitok/értékpapírtitok részét képezi.

A hagyatéki eljárás során a Hpt. 51.§. (2.) bekezdés b.) pontja értelmében a banktitok, a Bszt. 118.§. (3.) bekezdés c.) pontja szerint értékpapírtitok megtartási kötelezettség nem áll fenn a hagyatéki eljárás során eljáró közjegyzővel szemben. Tehát a hagyatéki eljárás során eljáró közjegyző részére valamennyi, az örökhagyó bankszámla/értékpapírszámla forgalmával kapcsolatos banktitok/értékpapírtitok körébe tartozó adat korlátozás nélkül kiadható.

Ugyanakkor a hagyaték részét kizáróan a bankszámlán/értékpapírszámlán egyenlegként szereplő összeg képezi, ugyanis a bankszámla/értékpapírszámla forgalmához kapcsolódó egyéb adatok olyan információkat is tartalmazhatnak, amelyek nem csupán az örökhagyóra vonatkozhatnak, hanem a vele szerződéses kapcsolatban álló egyéb személyek banktitokra/értékpapírtitokra vonatkozó adataira is.

Amennyiben viszont az örökös a hagyatéki eljárást követően közvetlenül fordul a hitelintézet felé, ebben az esetben is kizáróan az egyenlegre vonatkozó adatok megszerzésére jogosult, és számára az örökhagyó, mint számlatulajdonos részére vezetett bankszámlával/értékpapírszámlával kapcsolatos banktitok/értékpapírtitok, amennyiben az az örökhagyó halála előtti időszakra vonatkozik, az örökhagyó törvényben maghatározott tartalommal és formátumban adott felhatalmazása hiányában nem adható ki.

Illeték szabályok 2011.

Nem kell öröklési, ajándékozási illetéket megfizetnie az egyenesági rokonoknak. Ezek: a szülők, gyermekeik, nagyszülők, unokák, egyéb felmenők és leszármazottak, függetlenül attól, hogy a kapcsolat vér szerinti, vagy örökbefogadáson alapul. A mentesség nem terjed ki a házastársakra, a mostoha és nevelt gyermekre, a mostoha és nevelőszülőkre. Az ő esetükben létezik: lakóingatlanra vonatkozó özvegyi illetékmentesség, a személyenkénti, 20 millió forintos örökrészig terjedő illetékalap-mentesség. A gazdasági támogatás keretében történő termőföldátadás a közeli hozzátartozók között szintén illetékmentes, még akkor is, ha nem adásvétellel, hanem ajándékozással történik.

Illetékmentessé vált az ingatlanvagyont megtestesítő üzletrészek, részvények csoporton belüli adásvétele,

Januártól hatályban: A beépítés miatt halasztott telekilleték esetén, akkor is teljesített a feltétel, ha a lakóház építésére nyitva álló határidőn belül az építésügyi hatóság már kiadta a használatbavételi engedélyt, feltéve, hogy az utóbb jogerőre emelkedik. A 35 év alatti, első lakásukat megszerző fiatalok automatikus 12 havi illetékfizetést kapnak. Elemi csapás esetén a nemzetgazdasági miniszter felmentést adhat az illetékfizetési kötelezettség alól. A kedvezményezett eszköz-átruházás illeték-mentessége megszűnik, ha az eszközt egy éven belül értékesítik. Kedvezményezett szervezetnek az ingatlan megszerzésekor már nem kell nyilatkozni a társasági adó kötelezettségéről, azt az adóhatóság hivatalból figyelembe veszi.

Egyéb változások: illetékköteles a belföldi vagyonnal rendelkező társaságban a vagyoni betét megszerzése is, ha az eléri a 75 %-ot, ideértve a kapcsolt vállalkozások, vagy közeli hozzátartozó általi megszerzését is. A 75 % elérésekor, függetlenül annak időpontjától, beáll az illetékkötelezettség, de abból le kell vonni a 2010. január 01. előtt az örökölt, vagy ajándékozás útján megszerzett részesedésre arányosan eső részesedés értékét. Az illetékköteles vagyoni betét megszerzését szabad formátumú bejelentéssel kell az adóhatóság felé közölni 30 napon belül.

A visszterhes vagyonátruházás általános illetéke ingatlan esetén 4 %. Lakóingatlannál 4 millió forintig 2 %. A felső határ vagyoni betét megszerzésekor maximum 2 %, a megszerzett 1 milliárd forint ingatlanvagyon arányos része feletti értékre. A fizetendő illeték a megszerzett ilyen tulajdonrészre arányosan maximum 200 millió forint lehet.

Megszűnt a Kft, a Bt, a Kkt és a szövetkezeti részjegy vagyoni betétjének öröklési illetékmentessége. A 20 millió forintos illetékmentességbe ezek a vagyoni betétek is betudhatók, de a beszámítási sorrendet be kell tartani. A kisvállalkozói, egyéni vállalkozói, egyéni cégbeli vagyon öröklésekor, ajándékozásakor a vállalkozás legalább 3 évig való folytatása esetén illetékalap-kedvezmény jár. Házastárs esetében 50 %, maximum 2,5 millió forintig. Ha a tovább működtetés csorbul, vagy a részesedést értékesítik, illetve bevonják, akkor a kedvezmény dupla mértékű összegét kell illetékként megfizetni.

Az ingatlan- és járműforgalmazók külön jogosultság nélkül vehetik igénybe a kedvezőbb illeték mértékeket.

A felügyeleti intézkedési eljárás illetéke azonos a fellebbezés illetékével.

A gazdasági válságra tekintettel 2 évvel meghosszabbításra kerül a lakóház építésre, illetve az ingatlan továbbértékesítésére nyitva álló határidő azokban az illetékügyekben, ahol 2008. október 01 és 2012. szeptember 30 között járna le, és a vagyonszerzők ezt a határidő lejárta előtt kérik az adóhatóságtól.

A telek 4 éves, feltételes illetékmentessége kapcsán az illeték törlésének feltétele, hogy nem csak lakóház-építés, hanem olyan lakóház építése, amelyben a lakások hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség legalább 10 %-át.

A gyermekek részére, 14 éves korukig kért személyi igazolvány illetékmentesen igényelhető. A 10 évre igényelt útlevél illetéke 14 ezer forint.

Módosulnak a hagyatéki eljárás szabályai

2011. január 01.-től hatályos a hagyatéki eljárás szabályait lefektető 2010. évi XXXVIII. törvény, mely a 6/1958 (VII.4.) sz. Kormányrendelet helyébe lépett. A hagyatéki eljárásról szóló törvény és a hatályos Ptk. közötti összhangot pedig ehhez kapcsolódóan a 2010. évi CXV. törvény határozza meg.

Az eljárás lefolytatására ezentúl, ha sem az örökhagyó utolsó belföldi lakó-, vagy tartózkodási helye nem ismert, sem a hagyatéki vagyon fekvésének helye nem állapítható meg, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara kijelölése szerinti közjegyző lesz illetékes. A közjegyző 2012. július 01.-ig a hagyatéki eljárás iratait a bíróság, és az eljárásban részt vevő felek részére kizárólag postai úton kézbesíti, majd a fenti dátumot követően elektronikus úton. Cégbíróság, közigazgatási szerv, vagy más hatóság esetén azonban a kézbesítés már 2011. január 01.-től a hivatalos iratok elektronikus kézbesítéséről és elektronikus tértivevényről szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően, elektronikus úton történik.

A végintézkedéssel létrehozott alapítványról a bíróságot a közjegyző értesíti, és a bíróság külön kérelem nélkül, a végrendelet tartalma alapján dönt az alapítvány nyilvántartásba vételéről. A nyilvántartásba vételről a közjegyző által kirendelt ügygondnok köteles gondoskodni. A végrendeletben létesített alapítványt nyilvántartásba vétele esetén olyannak kell tekinteni, mint amely a javára rendelt vagyont az öröklés megnyíltával megszerezte. A nyilvántartásba nem vett alapítvány részére történő vagyonrendelést közérdekű meghagyásnak kell tekinteni.

A hagyatékot leltározni kell, ha a jegyző, vagy a közjegyző rendelkezésére álló iratok valószínű, hogy a bejelentett hagyatéki tartozások meghaladják a hagyaték értékét, illetve ha az örökösként érdekelt öröklési érdeke veszélyeztetve van, és cselekvőképtelen, vagy korlátozottan cselekvőképes nagykorú.

A hagyatéki eljárás költségei közé vonják ezentúl a külföldi hatósághoz intézett megkereséssel összefüggésben felmerült költségeket is.  Eddig az örökhagyó tulajdonaként bejegyzett vagyontárgyat abban az esetben lehet kihagyni a hagyatékból, ha a vagyontárgy tulajdonjogára igényt tartó személy javára a tulajdonjogot a közjegyző által megállapított határidő alatt bejegyzik. Az új szabályok szerint erre akkor nyílik majd lehetőség, ha a vagyontárgy tulajdonjogára igényt tartó személy a hagyatéki eljárás berekesztéséig közokirattal igazolja, hogy javára a tulajdonjogot már bejegyezték. Ha az örökösként érdekelt a hagyatéki eljárásban az általa öröklés, halál esetére szóló ajándékozás, dologi hagyomány jogcímén megszerzett, a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezés, felszerelési tárgyak, állatállomány, és munkaeszközök öröklését a magyar államnak felajánlja, azt elfogadottnak kell tekinteni. Ebben az esetben a közjegyző a hagyatékot ajándékozás jogcímén a magyar államnak adja. A Nemzeti Földalapról szóló, 2010. évi LXXXV. tv. egészül ki azzal a rendelkezéssel, hogy a földrészletre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni a mezőgazdasági termelés célját szolgáló földre, ha az öröklés visszautasítása után szállt át a magyar államra, vagy ha az örökös azt a hagyatéki eljárásban az állam részére felajánlotta.

Az özvegyi jog megváltását az özvegy, illetve az örökösként érdekelt a hagyatéki eljárás berekesztéséig kérheti. Ha egyezség születik, annak jóváhagyásáról a közjegyző dönt, és a hagyatékot ennek megfelelően adja át. Egyezség hiányában, ha az örökösök között öröklési jogi vita nincs, és a hagyaték teljes hatályú átadásának van helye, a közjegyző a megváltás kérdésében külön végzéssel dönt. Ennek érdekében, szükség esetén bizonyítási eljárást folytat le, és döntése során figyelembe veszi a haszonélvező jogait és méltányos érdekeit. A közjegyző a hagyatékot a külön végzés jogerőre emelkedése után teljes hatállyal átadja. Ha a külön végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül a megváltás kérdésében egyik fél sem érvényesíti igényét a bíróság előtt, a közjegyző külön végzése végrehajthatóvá válik, a megváltás kérdéséhez fűződő jogok pedig elenyésznek. Egyezség hiányában, ha az örökösök között öröklési jogvita van, a közjegyző a hagyatékot az özvegyi joggal terhelten, a törvényes öröklés általános rendje szerint ideiglenes hatállyal adja át az örökösöknek, a megváltáshoz fűződő jogait az illetékes peres úton érvényesítheti. Ha viszont 30 nap alatt az igényét nem érvényesíti, a megváltáshoz fűződő jogok elenyésznek. Ha a bíróság utóbb öröklési jogvita felől dönt, és ez a megváltás alapjául szolgáló hagyaték megosztása tekintetében változást eredményezhet, az érdekelt a megváltáshoz fűződő jogát a bíróság előtt legkésőbb az I. fokú határozat meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig érvényesítheti.

A végrendeleti végrehajtó jogaira és kötelezettségeire a végintézkedés az irányadó, feladatát az örökhagyó utasításai és a rendes gazdálkodás szabályai szerint köteles ellátni. A jogszabályok betartása alól az örökhagyó jogszabályba ütköző utasítása nem mentesíti, de ha az örökhagyó célja jogszerű magatartással elérhető, a jogellenes utasítás teljesítése helyett ezt köteles megtenni. A végrendeleti végrehajtó joga és kötelessége, hogy az eljáró hatóságokat a hagyaték leltározásában segítse, az örökösök javára szükség esetén biztosítási intézkedés elrendelését indítványozza. Követelje a végintézkedés rendelkezéseinek foganatosítását az örököstől, a hagyatéki vagyon kezelésére irányuló jogkörében a hagyatékot birtokba vegye, a hagyatéki hitelezőket a hagyaték terhére kielégítse, a hagyatéki követeléseket a saját nevében eljárva, de a hagyaték javára érvényesítse. Valamint a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követően maga foganatosítsa annak rendelkezéseit. A hagyatékhoz tartozó vagyontárgy vonatkozásában kötelezettségeket nem vállalhat, illetve a vagyontárgyat nem idegenítheti el. Kivéve, ha ahhoz minden érdekelt örökös hozzájárult, valamint a hagyaték terhére ingyenesen nem rendelkezhet. A végrendeleti végrehajtóra a megbízottra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, indokolt kiadásait az örökösök kötelesek megtéríteni.

Az ingatlan nyilvántartásba az ingatlanhoz kapcsolódó, jogilag jelentős tényként jegyezhető fel a megismételt hagyatéki eljárás megindítása. E tény feljegyzésének elmaradása esetén a jogosult azokat nem érvényesítheti a jóhiszemű harmadik jogszerzővel szemben. A közjegyző a hagyatéki eljárás megismétlését kérő kérelmére előzetesen végrehajtható végzéssel megkeresi az ingatlanügyi hatóságot e tény feljegyzése iránt. A perfeljegyzésre irányadó rendelkezések alkalmazandók ebben az esetben.

Július 01.-től új gazdasági és pénzügyi törvénycsomag

A jogszabály mind a foglalkoztató, mind pedig azon foglalkoztatott, aki Tb ellátásra nem lesz jogosult számára előírja adó-, valamint járulékmentessé teszi a háztartási munkát, amelyek körébe a következő tevékenységek tartoznak: lakástakarítás, főzés, mosás, vasalás, gyermekek felügyelete, házi tanítása, otthoni gondozás és ápolás, házvezetés és kertgondozás, ha a magánszemélyek ezeket a tevékenységeket nem vállalkozásban végzik. A mentesség feltétele, hogy a foglalkoztató havonta, a munkavégzés megkezdése előtt bejelentse a magánszemélyt az APEH-hez, és alkalmazottanként havonta befizessen 1 000.- Ft regisztrációs díjat. Ha ezt elmulasztja, az adott hónapban a kifizetés teljes összege után meg kell fizetnie az adót és a járulékokat, és ha a mulasztás a terhére róható fel, a magánszemélyt terhelő közterheket is köteles megfizetni, és 100 000.- Ft-ig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.

A kormány a törvénnyel bevezeti a közszférában 98 %-os különadót a végkielégítésekre, de csak a 2010. január 01.-től megszerzett jövedelmekre vonatkozóan, amit a kifizetőnek kell levonnia, bevallania, és befizetnie. A kifizetőt a különadó-alap után 27 % egészségügyi hozzájárulás-fizetési kötelezettség terheli. A különadó alapjába a bevétel 2 millió Ft-ot meg nem haladó része tartozik bele, a 60 napra számított összegből a 2 millió Ft fölötti összeg pedig adóköteles. A különadó a törvény hatályba lépését megelőzően kifizetett jövedelmekre is érvényes, ebben az esetben az SZJA bevallás határidejéig kell befizetni azt. A különadó szempontjából rendszeres jövedelemnek minősül minden olyan bevétel, különösen a bér, munkadíj, tiszteletdíj, amely a magánszemélyt a jogviszonyra tekintettel meghatározott időközönként, vagy tartós, megbízás teljes időtartamára megilleti. Nem számít bele a különadó alapjába a jogviszony megszűnésének évére járó szabadság megváltása címén kifizetett bevétel, a jogviszony megszűnésekor a magánszemélyt megillető jubileumi jutalom, illetve a felmentési idő munkavégzési kötelezettségével járó részére fizetendő átlagkereset összege, továbbá a szerződéses katonák leszerelési segélye. (Értsd: már nem is kell ebből adót fizetni, ha a végkielégítést nem a nevén nevezed, hanem átfogalmazod.)

A törvény lehetővé teszi, hogy 500 millió Ft-os adóalapig 10 %-os legyen a társasági adó (míg a 3 millió Ft éves adóalapot összegyűjteni nem tudó magánszemélyeké marad a régiben, jóval magasabban ennél). Az adókulcs az adóalap 500 millió Ft-os része után 19 % marad. Ez vonatkozik a vállalkozói SZJA szerint adózó egyéni vállalkozókra. A 2010. január 1. és június 30. közötti időszakra 50 millió forintig 10 százalékos adókulcsot alkalmazhatnak azok az adózók, akik teljesíteni tudják az ahhoz szükséges feltételeket, a többiek pedig 19 százalékos kulcsot. A 2010. július 1-jétől december 31-ig terjedő időszakban 250 millió forintig 10 százalék az adókulcs, és megszűnnek a feltételek, a 250 millió forint feletti összegre pedig 19 százalék az adó.

A magánszemélyeknek a későbbiekben az ingatlan bérbeadásához nem kell vállalkozóvá válniuk, mint ahogyan az egyéb szálláshely szolgáltatást nyújtó magánszemélyekre is. Az ingatlan bérbeadási és egyéb szálláshely szolgáltatási tevékenységet önálló tevékenységként végző magánszemélyek bevételükkel szemben értékcsökkenési leírást számolhatnak el az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályok szerint. Ezen kívül mentesülnek a bejelentési kötelezettség alól, és nem kell adószámot kérniük, ha e tevékenységre nem választják az ÁFA-fizetési kötelezettséget.

Illetékmentes lesz az egyenesági öröklés és ajándékozás. Ide kell érteni az örökbefogadáson alapuló egyenesági rokoni kapcsolat által megszerzett örökrészt, illetve ajándékot. Mentes az ajándékozási illeték alól a közeli hozzátartozóval megkötött szerződésben a termőföld, a tanya, a mezőgazdasági termelőtevékenységhez szükséges művelés alól kivett terület, építmény, és ingóság ajándékozása, illetve vagyoni értékű jog ingyenes átengedése.

Megszűnik a nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adó, a 2010-re bevallott adó második részét már nem kell befizetni.

A kincstárnoki rendszert felváltja az ún. költségvetési felügyelői rendszer. A felügyelők főállásban, kormánytisztviselőként látják el feladatukat.

A központi költségvetésből ezentúl nem folyósítható támogatás addig, amíg a kedvezményezettnek adó-, járulék-, illeték-, illetve vámtartozása van. Nem folyósítható akkor sem, ha korábban jogosulatlanul már vett fel támogatást. Ez nem vonatkozik a pénzbeli-, szociális-, a jóléti és a foglalkoztatást elősegítő képzési támogatásokra. Csökken a támogatások kedvezményezettjeit terhelő adminisztrációs teher azáltal, hogy a támogató a folyósítást megelőzően elektronikus úton a kincstár, illetve az adóhatóságok tájékoztatása alapján ellenőrzi a köztartozást.

Azokon a településeken, ahol a kormány kihirdette a vészhelyzetet, az újjáépítés során a bontási, az elvi építési, és a használatba vételi engedélyért nem kell illetéket fizetni. A helyreállítási munkálatok során a kormány megengedheti, hogy az általánostól eltérő, egyszerűbb tervezési, kivitelezési szabályokat alkalmazzanak.

Megszűnik a devizaalapú jelzáloghitelezés. A rendelkezés csak a törvény hatálybalépését követően megkötött szerződésekre vonatkozik. A korábban megkötött, devizaalapú kölcsönök kiváltására és a fedezetcserére továbbra is lehetőség lesz. Azt is megengedi a törvény, hogy ha a devizahitelen jelzálog van, és a másik adós lép az eredetei helyére akkor a jelzálog továbbra is életben marad.

Kétmilliós bérplafont vezetnek be a közszférában. Ezeknél a munkavállalóknál a havi munkabér az előző évi bruttó havi átlagkereset tízszerese lehet. Ez vonatkozik a közalkalmazottakra, a politikai tanácsadókra, a vezető főtanácsosokra és főtanácsosokra, az állami vezetőkre, a kormánybiztosokra, a miniszterelnöki biztosokra és a kormányhivatal alkalmazottaira is. A plafont meghaladó jelenlegi munkabérek a törvény hatályba lépésével egyidejűleg csökkennek.

A törvény kihirdetését követő 45. naptól adómentessé válik a magánfőző által évente legfeljebb 50 liter mennyiségben előállított párlat, de csak akkor, ha az személyes fogyasztásra szolgál. Magánfőzést folytatni csak ott lehet, ahol a magánfőző személy lakik, vagy pedig ott, ahol a gyümölcsöse fekszik. A pálinkafőző berendezés térfogata nem lehet több 100 liternél. A bérfőzdében lepároltatott saját cefre is adómentes lesz évi 50 literig. Az egy háztartásban élők által főzött, vagy főzetett mennyiségeket egybe kell számítani. A magánfőzést 3 nappal korábban be kell jelenteni a vámhatóságnál.

Különadót kell fizetniük a pénzügyi szervezeteknek. Hitelintézet esetén az adóalap 50 milliárd Ft-ot meg nem haladó része után 0,15 %, az e feletti összegre 0,5 %, biztosító esetén 6,2 %.

A törvény lehetővé teszi, hogy közalapítvány, illetve állami alapító által államháztartáson kívüli alapítóval közösen létrehozott alapítvány megszüntetésével, annak vagyonából közhasznú szervezetként nonprofit gazdasági társaságot lehessen létrehozni, amennyiben annak céljai e formában hatékonyabban megvalósíthatóak. Ezt nemcsak az állami, hanem bármelyik másik alapító is kezdeményezheti. A megszüntetési eljárást soron kívül kell lefolytatnia a bíróságnak. A megszűnő közalapítvány vagyona a nonprofit társaság tulajdonába kerül azzal, hogy a társaság megszűnése esetén sem lehet felosztani tagjai (részvényesei) között. A megszüntetett alapítvány alapítói a nonprofit társaságban taggá válhatnak, ennek feltétele meghatározott vagyoni hozzájárulás teljesítése. Az állami alapító köteles lehetőséget biztosítani a kisebbségi részesedés megszerzésére a megszüntetett alapítvány (közalapítvány) államháztartáson kívüli alapítója számára.

A végrendeleti végrehajtó - 2011. január 01-től

Új jogintézménnyel bővül öröklési jogunk: az örökhagyó végakaratának végrehajtására a végrendeletében végrendeleti végrehajtót nevezhet ki. A végrendeleti végrehajtói megbízatás a hagyaték megnyílta után, a megbízatás kifejezett elfogadásával jön létre. Ha a végrendeletben külön nem rögzítik a végrendeleti végrehajtó jogait, akkor feladata, hogy az eljáró hatóságokat a hagyaték leltározásában segítse és az örökösök javára szükség esetén biztosítási intézkedést indítványozzon, valamint a végintézkedés rendelkezéseinek foganatosítását az arra kötelezett örököstől, hagyományostól követelje és ennek érdekében, amíg a részesített maga fel nem lép, annak javára, de a saját nevében a bíróság előtt is eljárjon.

Ha az örökhagyó a végrendeletben a hagyaték kezelésére is feljogosította, akkor a végrendeleti végrehajtó joga és kötelezettsége, hogy a végintézkedés rendelkezéseit az örökhagyó hagyatéki ügyében hozott hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedését követően maga foganatosítsa, a hagyatéki hitelezőket a saját nevében eljárva, de a hagyaték terhére kielégítse, a hagyatéki követeléseket a saját nevében eljárva, de a hagyaték javára érvényesítse, továbbá a hagyaték jogerős átadásáig gyakorolja az örökhagyó vállalkozásában tagsági jogait. A végrendeleti végrehajtó a hagyaték rendes gazdálkodás szerinti kezelésére köteles.

Az örökhagyó által, végintézkedésében a hagyatékkezelésre előírt rendelkezéseket a végrendeleti végrehajtó köteles betartani. A közjegyző a végrendeleti végrehajtót az örökhagyó egyes rendelkezéseinek teljesítése alól felmentheti, ha azt a végrendeleti végrehajtó, az örökhagyó hagyatékában érdekelt személyek közösen kérik és a rendelkezések teljesítése a hagyatékot jelentősen veszélyeztetné.

Új öröklési jogszabályok - 2011. január 01.-től

Az azonos eseményben elhunyt személyek esetében komoly nehézséget jelent a gyakorlatban a hagyaték megnyílása sorrendjének megállapítása. A bizonytalanság és az esetleges igazságtalanság elkerülése érdekében, az új szabályok szerint a közösen elszenvedett balesetben vagy más hasonló veszélyhelyzetben ezek bekövetkezésekor, egyidőben elhalt személyek az egymás után történő öröklésből a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesnek.

Közvégrendeletet ezentúl kizárólag közjegyző előtt lehet tenni (eddig bíróság előtt is lehetett). A cselekvőképesség szabályainak változása átvezetésre kerül az öröklési szabályokban is: az a korlátozottan cselekvőképes nagykorú személy, akinek a bíróság a cselekvőképességét vagyonával való rendelkezésében korlátozta, csak közvégrendeletet tehet; annak érvényességéhez azonban sem a törvényes képviselő hozzájárulása, sem a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges.

A magánvégrendeletnél újdonság, hogy az érvényesen csak olyan nyelven tehető, amelyet a végrendelkező ért, és amelyen saját kezűleg írt (holográf) végrendelet esetében - elegendő csak - írni, más által írt (allográf) végrendelet esetében – elegendő csak - olvasni tudni. Ha az írásbeli magánvégrendelet több különálló lapból áll és azt a végrendelkező saját kezűleg írta, alaki érvényességének feltétele az, hogy minden lapját folyamatos sorszámozással lássák el. A más által írt, több különálló lapból álló írásbeli magánvégrendeletnél a folyamatos sorszámozás mellett továbbra is érvényességi feltétel, hogy minden lapját a végrendelkező és mindkét tanú aláírásával ellássa. A tanú vagy más közreműködő számára rendelt juttatás szabályai között találjuk a közreműködő definícióját: ilyen a végrendelet leírója, megfogalmazója, valamint az a személy is, aki a végrendelet megalkotásában a végrendelet tartalmát érdemben befolyásoló szerepet játszott.

Szigorodnak a szóbeli végrendelet szabályai: szóbeli végrendeletet az tehet, aki életét fenyegető olyan rendkívüli helyzetben van, amely az írásbeli végrendelet megtételét nem teszi lehetővé (a hatályos szöveg tartalmazza még a „jelentékeny nehézséggel tehetne” szófordulatot is). Továbbá a szóbeli végrendelet hatályát veszti, ha az örökhagyó a szóbeli végrendelkezés feltételéül szolgáló helyzet megszűnése után megszakítás nélkül legalább harminc napon át nehézség nélkül alkothatott volna más alakban végrendeletet (a jelenlegi három hónappal szemben).

Az új Ptk. visszatér a hatályos Ptk. előtti szabályozáshoz, miszerint a közös végrendelet érvényességét házastársak és bejegyzett élettársak esetében elismeri. Érvényes a házastársaknak ugyanabba az okiratba foglalt végrendelete, ha

• saját kezűleg írt végrendelet esetében az okiratot az egyik örökhagyó elejétől végig maga írja és aláírja, a másik örökhagyó pedig ugyanazon az okiraton maga írja és aláírja azt a nyilatkozatot, hogy az okirat az ő végakaratát is magában foglalja,
• más által írt végrendelet esetében az örökhagyók egymás és a tanúk együttes jelenlétében teszik meg végintézkedési nyilatkozatukat és írják alá az okiratot, vagy ha az már megtörtént, mindkét örökhagyó egymás és a tanúk együttes jelenlétében külön-külön nyilatkozik arról, hogy az okirat a végakaratát foglalja magában, és hogy az okiraton szereplő aláírás a sajátja, vagy
• azt közokiratba vagy ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba foglalják.

Hatályát veszti a házastársak közös végrendelete a házasság felbontásával. A hatályos szabályozás szerint két vagy több személynek bármilyen alakban, ugyanabba az okiratba foglalt végrendelkezése érvénytelen.

Végrendelet érvénytelenségét és hatálytalanságát ezentúl kizárólag megtámadó nyilatkozat alapján lehet megállapítani, az abban megjelölt ok alapján és csak a megtámadó személy javára. Új szabály, hogy a közjegyzőnél letett magánvégrendelet hatályát veszti, ha azt a végrendelkező visszaveszi, kivéve, ha a letett okirat az írásbeli magánvégrendelet kellékeinek egyébként megfelel. A közjegyzőnek azonban a végrendelkezőt erről tájékoztatnia kell. Változás, hogy öröklési szerződésben az örökhagyó a szerződő felet kizárólag gondozásáért cserébe is örökösévé teheti (a hatályos szabályok szerint csak tartás vagy életjáradék fejében). Továbbá lehetőség nyílik a harmadik személy javára, az örökhagyó halála utáni időre is öröklési szerződést kötni.

A hatályos szabályok szerint elsőként a leszármazó, majd hiányában a házastárs vagy bejegyzett élettárs, azok hiányában pedig a szülő örököl. Az új kódex - életszerűbbé téve ezzel az öröklési jogi szabályokat és követve az európai szabályozási tendenciákat - a házastárs számára leszármazók esetén is állagöröklést, egy gyermekrész öröklését biztosítja azzal, hogy a házastársat az általa lakott lakáson és az ahhoz tartozó berendezési tárgyakon továbbra is haszonélvezeti jog illeti meg, a lakás állagát egyébként a gyermekek öröklik.

Az új törvény a házastárssal egy sorban törvényes öröklés jogot ad az örökhagyó szüleinek, tehát az örökhagyó házastársa örökli az általa lakott lakást és az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakat, örökli továbbá az ági vagyon holtig tartó haszonélvezetét is. Az egyéb hagyaték felét ugyancsak a házastárs örökli, másik felét pedig az örökhagyó szülei. A szülő halála után a házastárs örökli azokat a vagyontárgyakat, amelyek elhunyt házastársáról hárultak annak szüleire.

Az új szabályok szerint mind a törvényes állagörökösök, mind a házastárs bármikor igényelheti – azaz időbeli korlát nélkül - a házastárs haszonélvezeti jogának megváltását. A jelenlegi szabályok szerint legfeljebb az örökség megnyíltától számított egy éven belül van erre lehetőség.

Új szabály, hogy az örökhagyó élettársát személyes szolgalom formájában használati jog illeti meg az örökhagyóval közösen lakott lakásra és a közösen használt szokásos berendezési és felszerelési tárgyakra, ha az életközösség közötte és az örökhagyó között legalább tíz évig folyamatosan fennállott, és az öröklés megnyíltakor is fennáll. A használati jog az élettársat halálig megilleti akkor is, ha házasságot köt vagy új élettársi kapcsolatot létesít.

Az új Ptk. változtat a kitagadás okain is: elhagyja a jogerősen ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztésre történő ítélést, mint okot. Új okként megjelöli nagykorú leszármazó esetén az örökhagyóval szemben tanúsított durva hálátlanságot, illetve a szülő is kitagadható a leszármazó sérelmére tanúsított olyan magatartás miatt, amely szülői felügyeleti jogának megszüntetésére adott vagy adhatott volna alapot.

A kódex bevezeti a hagyatéki gondnok jogintézményét is. A törvényes öröklés szabályainak alkalmazása esetén hagyatéki gondnok kirendelésére kerülhet sor, ha a hagyatéki eljárásról szóló külön törvényben feljogosítottak ezt kérik. Azaz ha a hagyatéki leltár szerint a hagyatékban követelés van, annak behajtására az öröklésben érdekelt kérelmére a közjegyző hagyatéki gondnokot rendelhet ki. Ha valamennyi öröklésben érdekelt közös kérelemben kéri meghatározott személy hagyatéki gondnokul történő kirendelését, akkor a kérelemben megjelölt személyt kell kirendelni. Hagyatéki gondnok csak akkor rendelhető ki, ha az eljárásának előrelátható díját és költségeit a kérelmező - a hagyatéki eljárás költségeitől függetlenül - megelőlegezi és viseli. Egyebekben a hagyatéki gondnokra a végrendeleti végrehajtóra irányadó szabályokat kell alkalmazni.

Alanyunk története az ombudsmani állásfoglalás megfogalmazásában .... avagy: tartozást örököltem, és ráment az életem!

(A történet az összetettsége folytán hosszú, de kérem, türelemmel olvassák! – az állásfoglalás 2003-as kiadású.)

A panaszos azzal a kéréssel fordult az országgyűlési biztoshoz, hogy fejtse ki véleményét az általa jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntette, ügyvédi visszaélés bűntette és üzleti titok megsértésének bűntette miatt kezdeményezett büntetőeljárásokban hozott - számára kedvezőtlen - rendőrségi és ügyészségi elutasító határozatokról. A biztos kiterjesztette vizsgálatát a panaszos ügyében eljárt Otp Bank, Hungaroholding Rt. és dr. X. Y. ügyvéd eljárásával kapcsolatos hatósági, felügyeleti eljárásokra, illetve azok elmulasztására is.

Kapcsolódó ügyek:   1.2.1. Az OBH  XXXX/2003  XXXX/2003 . sz. ügyben a panaszos vételi jog előzetes tájékoztatás nélkül pénzintézet javára történő bejegyeztetését sérelmező beadvánnyal fordult az Országgyűlési Biztos Hivatalához, melyben a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. (továbbiakban: K&H Rt.) javára vételi jog tisztességtelen alapítását kifogásolta. 1.2.2. Az OBH  YYYY/2003  YYYY/2003 . sz. ügyben a panaszos egy pénzintézet hitelbiztosítéki értéket megállapító eljárását kifogásolta. 1.2.3. Az OBH ZZZZ/2003. sz. ügyben a panaszos - konkrét panasz nélkül - a lakáshitelezéssel kapcsolatos biztosi eljárás eredményéről érdeklődött. 1.2.4. Az OBH  VVVV/2003  VVVV/2003 . sz. ügyben a panaszos a Földhitel- és Jelzálogbank Rt. (továbbiakban: FHB Rt. vagy a bank) fedezetértékelési számítását kifogásolta. 1.2.5. Az OBH  UUUU/2004  UUUU/2004 . sz. ügyben a panaszos a K&H Rt. javára hitelfedezetként kikötött vételi jog alapján tanúsított tisztességtelen banki eljárást panaszolta. 

Tényállás az 1.1 alatt írt alapügyben: 1991 és 1993 között több hitelfelvevő kötött szerződést az Otp-vel. Ezek között volt a panaszos, illetőleg néhai édesanyja, valamint a XYZ Gmk, melyben tagok a panaszos néhai szülei voltak. A követelések fedezeteként a panaszos és édesanyja ingatlanaira jelzálogjogokat jegyeztek be a hitelező javára. A néhai szülők elhunytával a tartozások - öröklés folytán - a panaszos mint adós kezében koncentrálódtak. A panaszos nyilatkozott arról, hogy az adósok az Otp-nél 'jó adós' minősítést kaptak, ... A kölcsönök szerződésszerű kiegyenlítését a panaszos édesanyjának majd édesapjának váratlan elhunyta akadályozta meg. Panaszos - tekintettel a halálesetekre ... a kölcsöntartozás visszafizetését 'tisztességesen rendezni óhajtotta'. A tartozás fedezeteként a mai értéken több mint 200 mFt értékű, jó helyen található ... hatlakásos társasház szolgált. Az Otp és a panaszos között folyt tárgyalások során maga a panaszos jelentette be, hogy fedezetként további ingatlanokkal rendelkezik; ezekre az ingatlanokra az Otp további jelzálogjogot jegyeztetett be. E tárgyalások során az Otp vezetősége - a panaszos állítása szerint - teljes ingatlan-vagyonáról a panaszos titkát képező adatok birtokába jutott.

1998 augusztusában az Otp követeléseit a Hungaroholding Rt.-re engedményezte. A panaszos állítása szerint ez olyan időpontban történt, amikor a panaszos már többször tárgyalt az Otp vezetőivel. Ezek során megállapodtak abban, hogy a panaszos a hatlakásos társasházból két ingatlan eladásával hozzájut a szükséges összeghez és azzal tartozását kiegyenlíti. Röviddel e tárgyalást követően került sor a tartozások (első) engedményezésére.

  1999. október 1-én a követeléseket a Hungaroholding Rt. dr. X. Y. ügyvédre engedményezte (második engedményezés). Az engedményes ügyvéd ugyanakkor a panaszosnak korábbi megbízottja volt, a panaszos részére korábban végrendeletet és adásvételi szerződéseket készített, így a panaszos vagyoni és jövedelmi helyzetét jól ismerte, és ezen ismeretek birtokában szerezte meg a panaszossal szemben fennálló követeléseket.

A panaszos az ügyvéd ellen 2003. július 22-én büntető feljelentést tett, melyben jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység bűntettének, ügyvédi visszaélés bűntettének és üzleti titok megsértése bűntettének elkövetését állította. A panaszos szerint a büntetőhatóságok részéről meghallgatására sor nem került, további dokumentumokat nem csatolhatott és a nyomozó hatóság rendkívül rövid idő alatt hozott elutasító határozatot. Így az ügyvédi visszaélés bűntettének gyanúja miatt 2003. július 22-én tett feljelentést, amit a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatal 2003. augusztus 14-én elévülés miatt utasított el. A határozatra a panaszos 2003. augusztus 26-án panaszt jelentett be. A panasz nyomán a Legfőbb Ügyészség 2003. szeptember 2-án áttette az ügyet a Fővárosi Ügyészségi Nyomozó Hivatalhoz, szeptember 16-án azonban az elévülésre alapozott eredeti nyomozást elutasító határozatot mégis a Legfőbb Ügyészség változtatta meg akként, hogy a nyomozást elutasító határozatot bűncselekmény hiánya miatt tartotta fenn. [Részletek az indokolásból: „a határozat felülvizsgálata alapján megállapítottam, hogy az ügyvédi visszaélés bűntettét a minősítéstől függetlenül csak jogtalan hátrányokozási célzattal történő kötelességszegéssel lehet elkövetni. Az ügyvédi kötelességszegésre nincs adat.” A jogtalan hátrányokozás azért nem állhat fenn, így az indokolás, mert a tartozás összegét - az engedményezéstől függetlenül és attól nem befolyásoltan - a bíróság perben állapította meg.]

A panaszos dr. X. Y. ügyvéd ellen a Magyar Ügyvédi Kamaránál (továbbiakban: MÜK) etikai eljárást kezdeményezett. Az ügyet áttették az illetékes Budapesti Ügyvédi Kamarához (továbbiakban: BÜK). A BÜK elsőfokú határozatával a panaszt elutasította. A panaszos fellebbezett. A MÜK - jelentésem kiadásának időpontjáig -  még nem hozta meg másodfokú határozatát. A panaszos állítása szerint nem véletlen, hogy épp a tárgyalások lezárultával és a tartozás kiegyenlítésének közeledtével került sor a követelésnek mint behajthatatlan követelésnek az engedményezésére, és az sem véletlen, hogy az - közvetve ugyan, de - dr. X.-hoz, a panaszos korábbi megbízottjához került. A panaszos jelezte, hogy utóbb akárhány alkalommal fordulhatott a követelés új jogosultjához, dr. X.-hoz, minden alkalommal elutasította tárgyalási és megoldási javaslatait, melyek arra vonatkoztak, hogy a bíróság által megítélt összeget megfizesse, mely a jelzálogjog megszűnését eredményezte volna. 

Rövid tényállás az 1.2.1. alatt írt ügyben: A panaszos a K&H Rt.-vel 1999. év végén kötött kölcsönszerződést. Beadványában sérelmezi, hogy a kölcsön termékismertetőjében szereplő jelzálogjog bejegyzése helyett a K&H Rt. opciós jogot jegyeztetett be ingatlanukra a kölcsön törlesztés elmaradása esetére. 2003 januárjában a fennmaradt 200 eFt körüli tartozás fejében lakásukat a bank irreálisan alacsony összegért eladta.

Rövid tényállás az 1.2.2. alatt írt ügyben: Beadványában sérelmezi a panaszos, hogy a 9 mFt hitel folyósításához fedezetként a megvásárlásra került 16,2 mFt-os vételárú lakóingatlan mellett a szülők 22 mFt-ra értékelt lakását is jelzáloggal kellett megterhelni. A pénzintézet a fedezeti értéket a fogalmi érték 80%-ának 60%-ában állapította meg. Ezzel a panaszos állítása szerint az érték 48%-a vehető fel hitel formájában. A beadványban a panaszos nehezményezte, hogy a másik lakóingatlan teljes értékére jelzálogjogot jegyeztek be, és nem csak arra az értékre, ami a megkívánt fedezethez hiányzott.

Rövid tényállás az 1.2.4. alatt írt ügyben: A panaszos levélben fordult az FHB Rt.-hez: egyrészt a bank elfogadhatatlan mennyiségű információ-kérését, másrészt és főképp a bank hitelfedezet számítási metodikáját kifogásolta. Az ingatlan 21-23 mFt-os piaci értékét a bank - ismeretlen számítás alapján - 14, 7 mFt-os piaci értékben állapította meg, amelynek a 60%-át (8,8 mFt-ot) vettek hitelfedezetnek. Ennek köszönhetően a panaszos különböző hátrányokkal szembesült. Az FHB Rt.-t levelében kérte a panaszos, hogy vizsgálja felül a 23 mFt értékű lakást 8,8 mFt-os fedezeti értéken figyelembe vevő döntését, illetőleg tájékoztatást kért arra vonatkozóan, hogy a fenti, eredeti kiszámítás milyen elvek alapján történt.

Rövid tényállás az 1.2.5. alatt írt ügyben: A panaszos a K&H Bank kölcsönügyletük során követett eljárását sérelmezte. Kifogásolta, hogy különböző gazdasági és családi okok miatt nem tudta tartozását törleszteni, és bár a kölcsön törlesztésének végső határideje csak 2006-ban jár le, tavaly júniusban bank értesítette a panaszost, hogy - a panaszos állítása szerint - az ingatlant egy budapesti cégnek a Welting Kft.-nek adta el. A Welting kft. képviselői a családnak felajánlották, hogy a Kft. által vételárként megfizetett összeg, és további 1 millió Ft megizetése ellenében a család megszerezheti korábbi ingatlana tulajdonjogát, egyébként pedig 2004. április 30-án az ingatlan elhagyására kényszerítik őket. 

A házastárs gyermekrészt is örökölhet

Az új Ptk. a házastársakkal azonos módon ismeri el a bejegyzett élettársak törvényes öröklési jogát. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy gyermekek (leszármazók) hiányában a regisztrált élettárs az örökös, ha pedig vannak leszármazók, akkor az élettárs haszonélvezetet örököl. Az öröklést - a házassághoz hasonlóan - ebben az esetben is a partnerrel fennálló életközösség alapozza meg. Ebből következően nem kerülhet sor az öröklésre akkor, ha az élettárs halálakor a felek között az életközösség nem állott fenn, és az eset körülményeiből nyilvánvaló, hogy annak visszaállítására nem is volt kilátás. Az élettársat - bejegyzés hiányában - holtig tartó használati jog illeti meg az örökhagyóval közösen lakott lakáson és a közösen használt szokásos berendezési és felszerelési tárgyakon, feltéve, ha közöttük az életközösség legalább tíz évig fennállt. A házastársat a gyermekekkel egy sorban törvényes örökösnek tekintik, azaz az özvegynek nem haszonélvezetet, hanem tulajdonképpen egy gyermekrészt biztosítanak. A túlélő házastársat megillető haszonélvezeti jog továbbra is megmarad, de hosszabb házasság vagy bejegyzett élettársi kapcsolat esetén az özvegy választhat a haszonélvezet és az "egy gyermekrész" megszerzése között. Ezzel a lehetőséggel legalább tízéves házastársi vagy bejegyzett élettársi életközösség fennállása esetén lehet élni. A túlélő házastárs, bejegyzett élettárs a hagyatéki eljárás befejeződéséig vagy ennek hiányában partnere halálától számított egy évig dönthet. Ha a választási lehetőségével nem él, akkor haszonélvezetet örököl. Ugyanakkor lényeges szabály, hogy ha a haszonélvezetet választotta, akkor ő maga a későbbiekben már nem kezdeményezheti a haszonélvezet pénzbeli megváltását.

Öröklésnél kiugró kamatadó

Amennyiben az örökölt értékpapírt az öröklési illetéket kiszabó határozat kézhezvétele előtt akarja valaki készpénzre váltani, a bank a 20 százalékos kamatadót nem csak a nyereség, hanem teljes összeg után levonja. Olyan befektetési alapnál is felszámítotják a kamatadót, amelyiket még a kamatadó 2006-os bevezetése előtt vettek meg, így az adómentes lenne. Ugyanis az örökösödési adótól teljesen függetlenül a személyi jövedelemadó törvény a befektetési szolgáltatóknak, mint kifizetőknek kötelezően előírja, hogy a kamatadó hatálya alá tartozó értékpapírok (például állampapírok, nyíltvégű és folyamatos forgalmazású befektetési jegyek) értékesítéséből származó jövedelemnél állapítsák meg és vonják le a kamatadót. Az árfolyam nyereségből származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy az eladási árból le kell vonni azt az összeget, amit az adott termék megszerzésére fordítottak és szintén le lehet számolni a járulékos költségeket. Öröklés esetén azonban a megszerzésére fordított ár az illeték kiszabása alapjául szolgáló értékkel egyenlő. Így tehát amennyiben az ügyfél az illeték kiszabását megelőzően értékesíti az értékpapírját, akkor bizonylat hiányában az illeték alapját nem tudja a bank figyelembe venni a kifizetéskor, illetve az adólevonáskor. Amennyiben azonban az ügyfél utólag bemutatja az illeték kiszabásáról szóló határozatot, akkor a bank ismételten megállapítja az adót és a különbözetet visszafizeti az ügyfeleinek.

A bekerülés dátumával kapcsolatban utólagos ügyfél megkeresés kizárólag azoknál az értékpapíroknál lehetséges, ahol az ügyfél értékpapír átvezetéssel vagy transzfer megbízással került át a bankhoz, és az értékpapír számlán történő jóváírásakor az ügyfél nem igazolta az eredeti szerzés dátumát. Amennyiben a kezdeti időszakban, közvetlenül 2006. szeptember 1-jét követően az ellentmondó jogszabály értelmezések miatt előfordult, hogy téves kamatadó levonás történt, a bank a túlvont adót az adóhatósággal elszámolja és az ügyfélnek köteles visszafizetni.

A kamatadót a kifizetők levonják, a magánszemélynek azt már nem kell az adóbevallásában bevallania és szerepeltetnie, míg az elért árfolyamnyereséget és az azt terhelő árfolyamnyereség-adóról a magánszemélynek önadózás útján adóbevallást kell teljesítenie, hiszen az árfolyamnyereséget nem a kifizető állapítja meg és vonja le, az az adózó feladata. Az azonnal levont kamatadó viszont okozhat kellemetlenséget örökösödéskor, mivel az érintett vagy megvárja az elég hosszú időt igénybe vevő illetékhivatali határozatot, vagy kénytelen a szükséges összegnél magasabb kamatadót fizetni.

Abban az esetben, ha az örökös nem a tőzsdei árfolyamnyereség-adó hatálya alá, hanem a kamatadó hatálya alá tartozó értékpapírt örököl (például állampapír, folyamatos forgalmazású Alap), a banknak, mint kifizetőnek a személyi jövedelemadó törvény értelmében kötelessége megállapítani és levonni a kamatadót. Az adóalap megállapítása az alábbiak szerint történik:

1. Az örökség mindaddig ingyenes szerzésnek minősül, amíg az örökös nem fizeti meg az örökrésze után az örökösödési illetéket. Ezért az örökölt értékpapírok bekerülési ára mindaddig nulla forint, amíg az örökös nem igazolja az illetékhivatal által kiállított fizetési meghagyás és az illeték megfizetését igazoló postai csekkszelvény bemutatásával az illeték megfizetését. Ebben az esetben az örökölt értékpapírok bekerülési ára nulla forint, így az örökös hozama (kamatadó alapja) az eladott értékpapír teljes ellenértéke, mely után a bank, mint kifizető megállapítja és levonja a 20 százalék kamatadót, amit elszámol az adóhatósággal.

2. Amennyiben az örökös megfizeti az örökösödési illetéket és ezt a dokumentumok bemutatásával igazolja, a bank a kamatadó alapját nem a nulla forint bekerülési árhoz viszonyítva állapítja meg, hanem az örökös által igazolt bekerülési árhoz. Ebben az esetben az örökölt értékpapírok bekerülési ára az eladott értékpapírra jutó illetékalap (megszerzésre fordított érték) és az eladott értékpapírra kiszabott illeték (járulékos költség) összege lesz, így a bank mint kifizető a kamatadót csak az eladott értékpapír ellenértéke és a tényleges bekerülési ár különbségére állapítja meg és vonja le. Amennyiben a bekerülési ár magasabb, mint az eladási ár, nem kerül sor kamatadó levonására.

3. Amennyiben az örökös előbb rendelkezik az értékpapírok eladásáról, mint ahogy az örökösödési illetéket megfizette volna, a bank az 1. pontban részletezett módon megállapítja és levonja a kamatadót. Az örökösnek azonban a későbbiek folyamán bármikor lehetősége van arra, hogy a 2. pontban részletezett módon bemutassa az igazolásokat, ami alapján a bank, mint kifizető az adóhatóság nevében elvégzi az ügyféllel a túlvont kamatadó korrekcióját és az illetékalap és az illeték összegére jutó kamatadót az ügyfélnek visszafizeti.

Öröklési illeték alól való mentesség

 

Mentes az öröklési illeték alól egyebek mellett a takarékbetét, a gazdasági társaságban fennálló részesedés öröklése, illetve az ingóörökség 300 000 forint forgalmi értéket meg nem haladó része. Nem kell fizetni a lakástulajdon haszonélvezetének, használatának a túlélő házastárs általi öröklése esetén, illetve a kiskorú örökhagyó utáni, szülő általi öröklés esetén sem. Mentesül az illeték alól a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak) az öröklése, ha azon az örökös 4 éven belül a maximális beépíthetőség legalább 10 százalékát elérő lakóházat épít. Termőföld tulajdonjogának, vagyoni értékű jogának öröklése esetén az egyébként járó öröklési illeték felét, ha pedig az örökös a termőföldről szóló törvény szerinti családi gazdálkodó, akkor egynegyedét kell megfizetni.

 

 

A hagyatéki eljárás törvényben!

A hagyatéki eljárás polgári nemperes eljárás, amelyre - ha e törvény másként nem rendelkezik - a polgári perrendtartásról szóló törvény szabályait a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból fakadó eltérésekkel megfelelően kell alkalmazni. A hagyatéki eljárást általában a közjegyző folytatja le, a közjegyző eljárása az elsőfokú bíróság eljárásával azonos hatályú, a közjegyző döntése ellen a bírósághoz lehet fordulni jogorvoslatért.

Az örökhagyó halála után az egyik első lépés a hagyatéki eljárás szempontjából a hagyaték leltározása. A törvény több esetet is meghatároz arra, mikor kell az önkormányzat jegyzőjének a hagyatékot harminc napon belül leltároznia. A jogszabályban új jogintézmény a közjegyzői letét, amely egy új lehetőség a hagyatéki vagyon biztosítására.

A hagyatéki tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a tárgyalásra szóló idézés kézbesítése a tárgyalás napját legalább nyolc nappal megelőzze. A tárgyalási időközt a közjegyző sürgős esetben lerövidítheti. Ha adat merül fel arra vonatkozóan, hogy az örökhagyó írásbeli végintézkedést, azaz végrendeletet tett, a közjegyző, ha az eredeti példány nem áll rendelkezésre, annak átadására felhívja azt a hatóságot vagy személyt, aki azt birtokában tartja. Ha szóbeli végrendeletre vonatkozóan merült fel adat, a közjegyző előzetes nyilatkozatra hívhatja fel azt, akinek a végintézkedés megtételének körülményeiről és tartalmáról tudomása van; a felhívott a nyilatkozattételre való felhívásnak köteles eleget tenni. A tárgyaláson a közjegyző először a hagyatéki leltárt ismerteti; az örökhagyó végintézkedését a közjegyző szintén a tárgyaláson hirdeti ki. A törvéy rendelkezik arról, hogy a közjegyző közvetlenül átvehet vagyontárgyakat és a hagyatéki eljárás befejezése után átadhatja az örökösöknek. A törvény meghatározza: a tárgyaláson hozott végzéseket a tárgyalás napján kell kihirdetni. A jogszabály rendelkezik az öröklési vita miatti közvetítői eljárás szabályairól is.

A hétfőn elfogadott törvény egyes bekezdései már a kihirdetést követő 15. nappal hatályba lépnek, ám legtöbb paragrafusa csak 2011. január 1-jétől lesz hatályos, van olyan rendelkezése, amely csak jövő év július 1-jén lép életbe.

A törvény rendelkezéseit a 2010. december 31-e után indult hagyatéki eljárásokban kell alkalmazni.

Az ingatlanokat terhelő vagyonadó

Az adó tárgya a lakóingatlan, tehát lakásnak, üdülőnek minősülő épület, épületrész az ahhoz tartozó telekkel, telekhányaddal együtt. Ha a telken több épület, épületrész áll, akkor a lakáshoz, üdülőhöz tartozó telekhányad megegyezik azzal az aránnyal, amit a lakás, üdülő hasznos alapterülete a telken található valamennyi épület, épületrész összes hasznos alapterületében képvisel, társasház, társasüdülő esetén pedig az alapító okiratban ilyenként meghatározott telekhányad.

Az adó alanya az a személy vagy szervezet, aki vagy amely a naptári év első napján a lakóingatlan tulajdonosa. A tulajdonosok tulajdoni hányadaik arányában adóalanyok, amennyiben az ingatlannak több tulajdonosa van. Amennyiben a lakóingatlant az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett vagyoni értékű jog terheli, az annak gyakorlására jogosult az adó alanya. Az adó megfizetésére az adóalany köteles. Ha az adó alanya a vagyoni értékű jog jogosítottja, és a végrehajtás vele szemben végrehajtható vagyon hiányában eredménytelenül zárult, úgy az adótartozást a tulajdonosnak kell megfizetni, több tulajdonos esetében tulajdoni hányaduk arányában. A lakóingatlan adókötelezettsége a használatbavételi, illetőleg a fennmaradási engedély jogerőre emelkedését követő év első napján keletkezik, és kizárólag csak akkor szűnik meg, ha a lakóingatlan megsemmisül, lebontják, továbbá ha lakóingatlannak nem minősülő épületté minősítik át. Az adókötelezettséget nem érinti, ha a lakóingatlan használatát szüneteltetik.

Az adó alapja a lakóingatlannak az adóév első napján fennálló forgalmi értéke. A forgalmi értéket az adóalanynak kell megállapítania. (itt azonban találkozni fogunk egy hatalmas problémával – melynek még megoldása nincs- nevezetesen: hogy az APEH lakásár-kalkulátorával kell számolni, ami az esetek többségében pontatlan, tehát nem ér semmit.) Ha az adózó a bevallásában a lakóingatlan forgalmi értékeként a becsült forgalmi értéket jelöli meg vagy bevallást nem nyújt be és az adóhatóság az ellenőrzés során a becsült értéknél magasabb forgalmi értéket állapít meg, akkor az adóhatóság a jogkövetkezmények (adóbírság, késedelmi pótlék) megállapítását hivatalból mellőzi. Ha azonban az adózó kérelmében a lakóingatlanának nem valós fizikai tényezőit közli vagy egyes jellemzőket nem ad meg és az adóhatóság az ellenőrzés során adóalapként a becsült forgalmi értéknél magasabb forgalmi értéket állapít meg, akkor az adóhiány után adóbírság kiszabására, illetve késedelmi pótlék felszámítására kerül sor.

A lakóingatlanok adója esetén is igénybe vehetők bizonyos mentességek és kedvezmények. Mentes az adóalany tulajdonában, vagyoni értékű jog jogosítottja esetén jogosultságában lévő, a naptári év első napján a lakcímnyilvántartás szerint és ténylegesen (életvitelszerűen) is lakóhelyül szolgáló lakása után őt terhelő adó alól akkor, ha a lakás forgalmi értéke a naptári év első napján a 30 millió forintot nem éri el, továbbá az adóalany a tulajdonában, vagyoni értékű jog jogosítottja esetén jogosultságában lévő, további egy darab, az adóalany döntése szerinti lakóingatlana után őt terhelő adó alól akkor, ha a lakóingatlan forgalmi értéke a naptári év első napján a 15 millió forintot nem éri. Tehát a fentiek alapján az adózó legfeljebb két lakás után mentesül az adó alól. Ezenkívül mentes a szakszervezet tulajdonában álló üdülő, ha az üdülő üzemeltetési időszakában rendelkezésre álló vendégéjszakák legalább felét szakszervezeti tag vagy annak közeli hozzátartozója veszi igénybe. A mentesség további formája a műemléképület és a helyi védett épület felújításával kapcsolatos, mégpedig ha ilyen épületet 2010. január 1. napja után kiadott építési engedély alapján felújítanak, akkor az építési engedély jogerőre emelkedését követő adóévtől kezdődően három évig mentes az adó alól az épület.

Mentes a 62. életévét betöltött vagy rokkant-nyugdíjban, baleseti rokkantnyugdíjban részesülő magánszemélynek az év első napján a lakcímnyilvántartás szerint és ténylegesen is lakóhelyéül szolgáló, 50 millió forint adóalapot meg nem haladó lakóingatlana adóalapjából 10 millió forint, feltéve, hogy egyedül vagy ugyanezen feltételeknek megfelelő közeli hozzátartozójával él és a háztartás egy főre jutó jövedelme az adóévet megelőző évben az öregségi nyugdíj adóév első napján érvényes legkisebb összegének kétszeresét nem haladja meg.

Adókedvezmény illeti meg azt az adóalanyt, aki háztartásában 3 vagy annál több gyermeket szülőként, nevelőszülőként, örökbefogadó szülőként nevel, illetve tart el. Adózó az adókedvezményt a lakcímnyilvántartás szerinti és ténylegesen is lakóhelyéül szolgáló lakóingatlana után veheti igénybe, úgy, hogy az adót a harmadik és minden további gyermekenként az adó 15%-ával csökkentheti, legfeljebb azonban a 100 millió forint adóalapra jutó adó erejéig. Adókedvezmény érvényesül még a felújítással összefüggésben is, mégpedig lakóingatlan adóévi adóját csökkenti a 2010. január 1-jét követően megkezdett és az adóévet megelőző évben befejezett, a lakóingatlan, illetve a lakóingatlant tartalmazó épület felújításával összefüggésben igénybevett szolgáltatás-nyújtásról, vásárolt termékről kibocsátott, az adóalany nevére kiállított számlában feltüntetett, illetve abból kiszámítható általános forgalmi adó összege, legfeljebb az adóévi adó összegéig.

A törvény lehetővé teszi az adófelfüggesztés jogintézményének igénybevételét is, melynek időszaka alatt az adót nem kell megfizetni, hanem azt az adóhatóság kötelezettségként tartja nyilván. Adófelfüggesztés iránti kérelmet nyújthat be az adóhatósághoz az a személy, aki az adóév első napjáig a 62. életévét már betöltötte, továbbá aki rokkantsági nyugdíjban, baleseti rokkantsági nyugdíjban, a rehabilitációs járadékban részesül a lakcímnyilvántartás szerint és ténylegesen (életvitelszerűen) is lakóhelyéül szolgáló lakóingatlana utáni adófizetési kötelezettségét illetően. Adófelfüggesztést kérhet az a kiskorú adóalany is, aki a lakóingatlant öröklés útján szerezte meg. Továbbá ezt a lehetőséget igénybe veheti még az az álláskereső, akinek munkavégzésre irányuló jogviszonya a munkáltató érdekkörében felmerült ok miatt szűnt meg. Ez az időtartam azonban legfeljebb 2 évre szól, feltéve, hogy, hogy az adóalany más lakóingatlanban 25%-ot meghaladó tulajdoni hányaddal a kérelem benyújtásának időpontjában nem rendelkezik.

Az adófelfüggesztés megszűnik a lakóingatlan elidegenítése, az ingatlan-nyilvántartásban bejegyzéssel létrejövő vagyoni értékű jog alapítása esetén az átruházásról (alapításról) szóló szerződés ingatlanügyi hatósághoz való benyújtásának napjával, az adózó halála esetén a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése napjával, az adófelfüggesztés iránti igény írásban történő visszavonása esetén a visszavonás bejelentésének napjával, továbbá kiskorú jogosult esetén a nagykorúság elérését követő két év elteltével. A megszűnés tényét a megszűnés napjától számított 8 napon belül kötelező bejelenteni az adóhatósághoz. Az adóhatóság az adófelfüggesztés időtartamára eső esedékessé vált adót az adófelfüggesztés megszűnését követően határozatban közli a kötelezettel, aki azt tizenkét hónap alatt egyenlő részletekben, pótlékmentesen fizetheti meg.

Azon lakóingatlanról, amely után az adóalanyt adófizetési kötelezettség terheli bevallást kell benyújtani, továbbá arról is, amelynek számított értéke a 30 millió forintot eléri. Ha az adózót a 15 millió forint forgalmi értéket el nem érő lakása után adómentesség illeti meg, de annak a számított értéke eléri a 15 millió forintot akkor is kötelező bevallást készíteni és benyújtani az adóhatóság felé.

Elektronikus lesz az Anyakönyv

Az anyakönyveket elektronikusan és településenként papíralapon kell vezetni a születésről, a házasságról, a bejegyzett élettársi kapcsolatról, valamint a halálesetről, 2011-től. Szinte teljes mértékben felszabadulnak az anyakönyvi illetékesség szabályai, így bármely anyakönyvvezetőnél kérhető, például a névváltoztatás, az anyakönyvi kivonat. A törvény azonban rendelkezik arról, ha mozgó járművön születik, vagy hal meg valaki, akkor ennek tényét az az anyakönyvvezető jegyzi be, akinek az illetékességi területén az anya a járművet elhagyta, illetve a holttestet leemelték.

A jogszabály rögzíti: a települési önkormányzatnak térítésmentesen kell biztosítania a házasságkötésre alkalmas hivatali helyiséget, a jegyző engedélyezheti azonban, hogy a frigy, illetve a bejegyzett élettársi kapcsolat hivatali helyiségen kívüli megkötését. Ennek feltétele a felek nyilatkozata arról, hogy a tanúk és - ha szükséges - a tolmács jelenlétét biztosítják, továbbá gondoskodnak az anyakönyvvezető helyszínre és a hivatali helyiségbe való utazásáról. Hogy a külső helyszínen történő házasságkötés lebonyolításért mennyi pénzt számolhatnak fel, arról az önkormányzatnak rendeletben kell határoznia.

A törvény hatálybalépése után nem lehet esküdni, vagy bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíteni majd karácsonykor, emellett január 1-jén, március 15-én, húsvétkor, május 1-jén, pünkösdkor, július 1-én (a köztisztviselők napján), augusztus 20-án, október 23-án, november 1-jén sem.

A lakcímbejelentés bármely települési önkormányzat jegyzőjénél teljesíthető. A tulajdonosnak vagy szállásadónak lehetősége lesz arra, hogy személyesen jelenjen meg a lakcímbejelentéskor a bejelentkezővel együtt, vagy hozzájárulását az ügyfélkapun keresztül előzetesen is megadhatja. Ha a szállásadó nem él ezzel a lehetőséggel, akkor a bejelentéshez szükséges hozzájárulást a lakcímjelentő lap aláírásával adhatja meg. A tulajdonos vagy a szállásadó nyilatkozhat arról is, hogy a lakcímbejelentésről a bejegyzéssel egyidejűleg értesítést kér.

Hagyaték - Az öröklési bizonyítvány

Az öröklési bizonyítvány azt tanúsítja, hogy az örökös milyen jogcímen, és milyen arányban örököl, és ha ez ismeretes, bizonyíthatja azt is, hogy mi a hagyaték állaga és értéke, illetve, hogy mennyi a bejelentett hagyatéki teher.

Az öröklési bizonyítványban mindig feltüntetik az esetlegesen fennálló öröklési feltételeket is. A közjegyző hagyatéki eljárás lefolytatása és a hagyaték átadása nélkül is kiadhat öröklési bizonyítványt az örökösként érdekelt személy, a hagyatéki hitelező, illetve a végrendeleti végrehajtó kérelmére. 

 Kibocsátásának akkor van helye, ha az örökösök közt öröklési jogvita nincs (amit a kérelmezőnek igazolni kell), és a hagyatékhoz tartozó ingóságok értéke a 300 000 forintot nem éri el; nem állapítható meg a hagyatéki vagyon értéke, vagy nincs is hagyatéki vagyon, azonban van olyan örökös vagy más érdekelt, aki valószínűsíti az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdekét; illetve a hagyaték tárgya csupán az örökhagyót megillető valamely társadalombiztosítási ellátás (nyugdíj, segély, járadék stb.).

Öröklési bizonyítvány kiállítható külföldi használatra is, mégpedig akkor, ha magyar állampolgár után külföldön ingó vagy ingatlan vagyon maradt. A külföldi használatra szóló öröklési bizonyítvány sem értéket, sem állagot nem bizonyít, sőt nem igazolja a hagyatékhoz tartozó vagyontárgy örökösi minőségben történő megszerzését sem, valamint a benne örökösként megjelölt személyt nem jogosítja fel a hagyaték kezelésére.

Ha a körülmények későbbi alakulása miatt a hagyaték átadása szükségessé válik, a közjegyző lefolytathatja az általános szabályok szerinti eljárást, és a már kiadott öröklési bizonyítványt hatályon kívül helyezheti. Az öröklési bizonyítvány vagy az annak kiadását megtagadó végzés ellen fellebbezésnek van helye.   

Hagyaték - Biztosítási intézkedések az eljárásban

A leltárelőadó vagy az illetékes közjegyző a hagyaték megóvása érdekében biztosítási intézkedéseket tehet. Ennek foganatosítását kérheti az örökös, a gyámhivatal, illetve a végrendeleti végrehajtó is, akár a hagyaték egésze, akár annak bizonyos tárgyai tekintetében, ha alaposan tartani lehet attól, hogy eltulajdonítják, elrejtik, eltékozolják, megrongálják, vagy más módon veszélyeztetik ezeket.

 Biztosítási intézkedésnek akkor is helye van, ha a hagyaték tárgyai természetes romlás folytán értéküket vesztik, vagy csak értékükkel arányban nem álló költségek árán lennének megőrizhetők  Hivatalból kell elrendelni a biztosítási intézkedést: ha a vagyon fekvésének helyén nincs az elhunyt személynek olyan hozzátartozója, meghatalmazottja vagy végrendeleti örököse, akinek kezelésére, őrzésére a hagyatéki vagyontárgyakat megnyugvással lehetne bízni, ha az örökösök között kiskorú vagy gondnokság alá helyezett személyek vannak, és törvényes képviselőjük nincs vagy távol van, és így nem tudnak megfelelően gondoskodni érdekeik védelméről, ha az ismeretlen helyen tartózkodó örökösnek vagy örökösöknek nincs ügyeik vitelére feljogosított megbízottjuk, végül pedig akkor is, ha az örökösök között sem belföldi önjogú személy, sem az ügyek vitelére feljogosított megbízott nincs.

A biztosítási intézkedés előtt lehetőség szerint meg kell hallgatni az érdekelteket. Mellőzni kell a biztosítási intézkedést, ha valamelyik érdekelt megfelelő biztosítékot - a vagyontárgy értékéhez igazodó értékű készpénzt, takarékbetétkönyvet vagy egyéb értéktárgyat - ad, és a biztosítási intézkedés elrendelését más körülmény sem indokolja. Az átadott biztosítékot bírói letétbe kell helyezni. 

A leltárelőadó a haláleset napjától a hagyatéki leltár beterjesztéséig terjedő idő alatt a hagyatékhoz tartozó készpénzt, értékpapírt és más értéktárgyat bírói letétbe köteles helyezni, azokat a szobákat, más helyiségeket vagy megőrzésre szolgáló alkamatosságot, amelyekben a veszélyeztetett vagyontárgyak vannak, sürgős szükség esetében - a vagyontárgyak zár alá vételéig - ideiglenesen lepecsételtetheti, a hagyatékhoz tartozó ingókat zár alá veheti, a zár alá vételre nem alkalmas vagyontárgyakat értékük hozzávetőleges megállapítása után megbízható személy gondozására bízhatja, halaszthatatlan esetben elrendelheti azoknak a vagyontárgyaknak az értékesítését, amelyek természetüknél fogva romlás veszélyének vannak kitéve.

A közjegyző a hagyaték megóvása érdekében megtehet minden olyan biztosítási intézkedést - beleértve természetesen azokat is, amelyeket a leltárelőadó is foganatosíthat -, amely a hagyaték biztosítása végett az adott körülmények között elkerülhetetlenül szükségesnek mutatkozik. Például zárlatot rendelhet el, a hagyatéki követelések behajtására ügygondnokot bízhat meg, a jegyző kezelésébe adhatja azt a hagyatéki vagyont, amely a rendelkezésre álló adatok szerint az államra száll, elrendelheti a hagyatékhoz tartozó azoknak az ingóknak az értékesítését is, amelyek csak értékükkel arányban nem álló költséggel lennének megőrizhetők, vagy amelyek az örökhagyó lakásának használatbavételét akadályozzák.

A közjegyző minden szükségesnek ítélt biztosítási intézkedést elrendelhet, ha azt a hagyatéki leltárelőadó elmulasztotta, illetve kérelemre vagy hivatalból hatályon kívül is helyezheti vagy módosíthatja a leltárelőadó által foganatosított intézkedéseket. A biztosítás költségeit a közjegyző állapítja meg és az a személy köteles előlegezni és megfizetni, aki az intézkedést kérte. A hivatalból elrendelt biztosítási intézkedés költségeit az érdekeltek kötelesek hitelezni, az örökösök pedig egyetemlegesen felelősek annak megtérítéséért.

Lemondás az öröklésről

Az a személy, aki a törvényes öröklés szabályai alapján lenne jogosult az öröklésre, az örökhagyóval kötött írásbeli szerződésben lemondhat az örökléséről. Ez a lemondás vonatkozhat az egész örökségre, de akár annak meghatározott részére is.

A lemondás egyben a kötelesrészről való lemondást is jelenti - hacsak a felek a szerződésben erre vonatkozóan eltérően nem állapodtak meg -, továbbá kiterjed mindarra a vagyonra is, amellyel utóbb - a lemondást követően - a lemondó hányada (pl. az örökhagyó vagyonszerzése folytán) növekszik. A lemondás azonban csak akkor hat ki a lemondó leszármazóira is, amennyiben a létrejött megállapodás így rendelkezik, vagy ha a lemondás a kötelesrészt elérő mértékű visszteher (ellenérték) fejében történt. Az öröklésről való lemondás tehát történhet ingyenesen, de történhet visszterhesen is. Az öröklésről való ingyenes lemondás esetében illetéket nem kell fizetni. Ha viszont a lemondás ellenérték fejében történik, úgy az nem mentes az illetékfizetés alól, de az ellenérték alapulvételével nem öröklési, hanem ajándékozási illetéket kell fizetni.

A törvény lehetőséget biztosít az örökös számára, hogy az öröklés megnyílta után az örökséget visszautasítsa. A visszautasítás joga mind a törvényes, mind a végrendeleti, mind pedig a szerződéses örököst megilleti. Az örökség visszautasítását nem szabad összekeverni az örökségről való lemondással. A visszautasítás az örökhagyó halálát követően történik, míg lemondás csak az örökhagyó életében lehetséges, arról az örökhagyóval kötött szerződés rendelkezik. Emellett a lemondás az örökség egy részére is kiterjedhet, míg az örökség visszautasítására főszabályként - egyetlen kivétellel - csak az egész örökség tekintetében kerülhet sor. Az az örökös (vagy hagyományos), aki az öröklés megnyílta után az örökséget (hagyományt) visszautasítja, nem kötelezhető öröklési illeték fizetésére .

Az örökös a hagyatékot elfogadás vagy bármely más jogcselekmény nélkül szerzi meg. Az örökség megszerzésével az örököst illetik meg az örökséggel összefüggő jogok, ugyanakkor őt terhelik az ahhoz fűződő kötelezettségek is. Annak, aki a rá eső örökséget (vagy annak egy részét) a hagyaték tárgyalása során más örökösnek ingyen átenged, az átengedett rész után öröklési illetéket nem kell fizetnie. Az így átengedett örökséget (vagy annak egy részét) megszerző más örökös azonban öröklési illetéket fizet, mégpedig úgy, mintha a hagyaték közvetlenül az örökhagyóról szállt volna rá. Ha azonban az átengedés nem ingyenesen, hanem visszteher (ellenérték) fejében történik, az örökös terhére öröklési, az örökrészt megszerző terhére pedig visszterhes vagyonátruházási illetéket kell kiszabni. Speciális szabály érvényesül abban az esetben, ha az ingatlan hagyatékot (vagy annak egy részét) az azt terhelő adósság fejében az örökhagyó hitelezője szerzi meg (veszi át). Ilyenkor ugyanis az átvett rész után - az örökös terhére - öröklési illetéket nem lehet kiszabni, a hagyatéki hitelező terhére pedig visszterhes vagyonátruházási illetéket kell megállapítani. Ez a rendelkezés azonban nem alkalmazható, ha a hagyatéki hitelező egyben az örökhagyó örököse is. örököse is.

Ha az örökösök a megnyílt örökségre nézve maguk között megállapodnak és osztályos egyezséget kötnek, akkor mindegyik örökös csak a neki jutott örökrész értéke után köteles öröklési illetéket fizetni. Az az örökös azonban, aki a hagyatékból a törvény vagy végrendelet szerint ráesőnél nagyobb értékű örökrészt ellenszolgáltatás fejében kapott, az örökrészen felül átvett rész értéke után visszterhes vagyonátruházási illetéket köteles fizetni, azt az örököst pedig, aki a vagyontárgyat ellenszolgáltatás fejében átengedte, öröklési illetékfizetési kötelezettség fogja terhelni.

Hagyaték - Az öröklési illeték

Az ingyenes vagyonszerzés témakörén belül sajátos helyet foglal el az öröklés és a hozzá kapcsolódó illetékfizetési kötelezettség.

Az öröklési illeték tárgya Az öröklési illeték tárgya a haláleset folytán történt vagyonszerzés. Az adótárgy az örökség, a hagyomány, valamint a halál esetére szóló ajándékozás.

Az illetékkötelezettség, az öröklési illeték Az öröklési illetékkötelezettség az örökhagyó halála napján keletkezik, attól függetlenül, hogy az illeték tényleges megfizetésének kötelezettsége csak később áll be. Az öröklési illeték tárgya a haláleset miatt történt vagyonszerzés. Természetes személy halála miatt bekövetkező vagyonszerzés után öröklési illetéket kell fizetni, amennyiben a vagyonszerzés: örökség alapján történő vagyonszerzés a haszonélvezeti jog megváltása, az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatása, hagyomány alapján történő vagyonszerzés; meghagyás alapján történő vagyonszerzés; kötelesrész szerzése; halál esetére szóló ajándékozás. Nem tartozik az öröklési illetékbe az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett olyan vagyoni értékű jog, amely a tulajdonosának személyében beállott változásra (öröklésre) tekintet nélkül marad fenn.

Ennek tipikus példája lehet a haszonélvezeti jog. Fontos kiemelnünk, hogy 2005. január 1-jétől az értékpapírok után is kell öröklési illetéket fizetni, azonban a takarékbetét és a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti üzletrész) öröklése továbbra is illetékmentes. Illetékmentes továbbá 2005. január 1-jétől a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak, ill. az ilyen ingatlanra vonatkozó vagyoni érték jogának az öröklése is, ha az örökös 4 éven belül lakóházat épít rá..

Vagyonszerzés örökséggel Az öröklési illeték leggyakoribb tárgya az örökség alapján történő vagyonszerzés. Azt, hogy mi tartozik ebbe a körbe, az illetéktörvény (1990. évi XCIII. tv.) külön felsorolja. Az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl. Ezt a haszonélvezeti jogot hívjuk "özvegyi jognak" is. A házastárs haszonélvezeti joga - a használat, hasznok szedése szempontjából - erősebb, mint magának az örökösnek a tulajdonjoga. E nem mindig szerencsés helyzet feloldására lehetőség van mind az örökösnek, mind a túlélő házastársnak, hogy az özvegyi jog megváltását kezdeményezze .A haszonélvezeti jog megváltása iránti kérelmet bármelyik jogosult (örökös vagy házastárs) egyoldalúan (a másik hozzájárulása, egyetértése nélkül) előterjesztheti a hagyatéki eljárás során - hagyatéki eljárás hiányában pedig az örökhagyó halálától számított 1 éven belül - a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnél.

Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatása Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatását szintén az örökség alapján történő - öröklési illetékfizetés tárgyául szolgáló - vagyonszerzés körébe sorolja az illetéktörvény.Önálló orvosi tevékenységnek tekinthető a háziorvos, a házi gyermekorvos, a fogorvos által nyújtott egészségügyi ellátás. A működtetési jog a Magyar Orvosi Kamara által a háziorvos (illetve esetenként a kezelőorvos) részére adott önálló orvosi tevékenység nyújtására jogosító engedélyben foglalt jog. E jog olyan - személyhez fűződő - vagyoni értékű jog, amely jogszabályban meghatározott feltételek fennállása esetén elidegeníthető és folytatható. A működtetési jog törvényes megszerzése és az ezt tanúsító hatósági bizonyítvány kiállítása illetékmentes, ugyanakkor az illetékmentesség 2000. december 31-től nem vonatkozik a működtetési jog további ingyenes, illetve ellenérték fejében történő megszerzésére (azaz öröklésére se), amely után illetéket kell fizetni.

 Hagyomány alapján történő vagyonszerzés Hagyományrendelésre csak végrendeletben kerülhet sor. Hagyománynak nevezzük a hagyatékban lévő vagyontárgy, örökhagyó rendelkezése folytán meghatározott harmadik személy (az ún. hagyományos) részére történő juttatását (dologi hagyomány), amennyiben az ilyen részesedés nem minősül öröklésnek. A hagyomány lehet bármilyen ingó vagy ingatlan dolog, amely az örökhagyó halála esetén átruházható (például az örökhagyó kizárólagos tulajdonában lévő személygépkocsi). Ugyanakkor a hagyomány lehet az örökös részére előírt kötelezettség is, amely valamilyen vagyoni szolgáltatás teljesítésére szól (ez a kötelmi hagyomány), amelynek így tárgya lehet például valamely követelés elengedése vagy meghatározott pénzösszeg rendszeres nyújtása az örökös által harmadik személy részére. Dologi hagyomány esetén az öröklési illeték szempontjából a juttatott vagyontárgyat úgy kell tekinteni, mint ami az örökhagyóról közvetlenül szállt át a harmadik személyre, és értékét az örökség illetékének alapjául szolgáló értékből le kell vonni. Ellenben kötelmi hagyomány esetén nem a hagyományos szerzi meg közvetlenül a hagyomány tárgyát, hanem az örökös, és így a hagyományost az örökössel szemben követelési jog illeti meg a hagyomány vonatkozásában.

Meghagyás alapján történő vagyonszerzés Az öröklési illeték tárgya a meghagyás alapján történő vagyonszerzés is. Meghagyásnak azt az esetet nevezzük, amikor az örökhagyó a hagyatékban részesülő személyt olyan kötelezettséggel terheli, amelynek követelésére más nem válik jogosulttá. Így az, hogy a meghagyásban foglaltakat a kötelezett teljesíti-e vagy sem, a kötelezett saját belátására és jóérzésére van bízva. Maga a kötelezettség lehet vagyoni és nem vagyoni szolgáltatás egyaránt, vagyis például valamely vagyontárgy átadása, vagy valamely vagyoni teherrel nem járó cselekvés elvégzése.

A kötelesrész A kötelesrész célja, hogy az örökhagyó a legközelebbi hozzátartozói számára a hagyatékból akkor is biztosítson bizonyos mértékű részesedést, ha egyébként vagyonát, vagy annak túlnyomó részét valamely módon (pl. halálakor végrendelettel) más személy részére juttatta.Kötelesrész az örökhagyó leszármazóját, házastársát, valamint szülőjét illetheti meg, de csak akkor, ha az illető az örökhagyó törvényes örököse, vagy végintézkedés hiányában az lenne. Kötelesrész címén a leszármazót és a szülőt annak fele illeti meg, ami neki mint törvényes örökösnek jutna. Három leszármazó esetében például a törvényes örökrész 1/3-1/3-1/3, a kötelesrész tehát a hagyaték 1/6-a.

Halál esetére szóló ajándékozás A halál esetére szóló ajándékozás egyfajta végintézkedés. Ebben az esetben az örökhagyó a vagyona egy részéről rendelkezik egy olyan személy részére, aki e juttatásban csak akkor részesülhet, ha az örökhagyót túléli. A halál esetére szóló ajándékozás azonban annyiban különbözik a végrendelettől, hogy míg az utóbbi egy egyoldalú nyilatkozat, addig a halál esetére szóló ajándékozásnál két fél olyan szerződéséről van szó, ahol az egyik fél az örökhagyó, míg a másik egy olyan személy, aki egyébként nem lenne az örökhagyó örököse. Amennyiben örökösnek minősülne, úgy nem halál esetére szóló ajándékozásról, hanem öröklési szerződésről lenne szó. A halál esetére szóló ajándékozásnak tárgya lehet például olyan vagyontárgy, amely a hagyatékban szerepel, feltéve, hogy annak a megajándékozott részére történő juttatása nem minősíthető öröklésnek (tehát nem lehet az egész hagyaték, vagy annak meghatározott hányada), de lehet olyan vagyoni szolgáltatás is, amelyet az örökösnek kellene teljesítenie a megajándékozott részére.

Kinek kell öröklési illetéket fizetnie? Öröklési illetéket annak kell fizetnie, aki az örökhagyó után örököl, illetve aki hagyományban részesül. Az illetéktörvény öröklési illetékre vonatkozó rendelkezéseit a belföldön levő hagyatékra minden esetben alkalmazni kell, az azt megillető személy állampolgárságától függetlenül. A külföldön lévő hagyaték esetén ugyanakkor különbséget kell tenni aközött, hogy ingatlan hagyatékról, ingóhagyatékról, avagy külföldi hagyatékba tartozó vagyoni értékű jogról van-e szó.Az öröklési illetékkel kapcsolatos rendelkezések nem alkalmazhatók a külföldön található ingatlanhagyatékra. A magyar állampolgár, illetve Magyarországon élő nem magyar állampolgár vagy belföldi székhelyű jogi személy által örökölt, külföldön levő ingóhagyatékra, illetőleg a külföldi hagyatékba tartozó vagyoni értékű jog esetén pedig csak akkor alkalmazhatók, ha a hagyaték helye szerinti államban öröklési illetéket vagy ennek megfelelő adót nem kell fizetni A külföldön történt illeték- vagy adófizetés tényének bizonyítása az örököst terheli.

Mikor és kinek nem kell örökségi illetéket fizetnie? Az öröklési illetéket csak annak kell fizetnie, aki a hagyatéki vagyonból valóban részesedik. Az öröklésről történő ingyenes lemondás, és az örökség (hagyomány) visszautasítása esetében öröklési illetéket nem kell fizetni.

Ugyancsak nem kell illetéket fizetnie annak az örökösnek, aki a hagyatéki tárgyalás során más örökös javára ingyenesen átengedte az örökséget, vagy hagyatéki osztályos egyezség keretében örökrészét engedte át ingyenesen. Az átengedett vagyonrész után az azt átvevő örököstársat terheli az öröklési illeték megfizetésének kötelezettsége.

Az öröklési illeték alapja és mértéke Az öröklési illeték összegét az illetékalap és az illeték mértékének ismeretében határozzák meg, a kettő összeszorzásával.

Az öröklési illeték alapja Az öröklési illeték összegének kiszámításánál az egy-egy örökösnek, hagyományosnak jutott örökség tiszta értékét kell illetékalapnak tekinteni. Az örökség tiszta értéke a megszerzett, illetékfizetési kötelezettség alá eső vagyon meghatározott törvényi szempontok szerint csökkentett forgalmi értéke . Tehát a megszerzett vagyon forgalmi értékéből le kell vonni a hagyatékot terhelő tartozásokat, illetőleg az egyéb terhek értékének egy-egy örökösre eső részét. A hagyatékhoz kell számítani az örökhagyóra szállt, de neki még át nem adott örökséget is. Az örökhagyóra szállott örökség után ebben az esetben külön meg kell fizetni az öröklési illetéket az első és a további örökhagyó közötti rokonsági viszonynak megfelelően. Ezt az illetéket az örökösök örökrészeik arányában kötelesek állni .

 Speciális szabályok az alap kiszámításánál Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatása esetén az illeték alapja a működtetési jognak - terhekkel nem csökkentett - értéke. Ha a hagyatékban gépjármű, illetőleg pótkocsi is van, ennek értékét az egyéb hagyaték tiszta értékének kiszámításánál figyelmen kívül kell hagyni. A gépjárművet, pótkocsit terhelő haszonélvezeti jogot is az 1990. évi XCIII. tv. 15. §-a szerint kell számításba venni .Kötelesrész esetén a kiadásra kötelezett örökös örökrészének értékét csökkenteni kell a kötelesrész értékével. Annak az örökösnek, aki a kötelesrészre jogosult követelését a hagyatékhoz nem tartozó készpénzzel vagy más ellenszolgáltatással elégíti ki, visszterhes vagyonátruházási illetéket kell fizetnie, míg a kötelesrészre jogosultat öröklési illetékfizetési kötelezettség terheli.

A hagyatéki tartozás Hagyatéki tartozásnak minősülnek: az örökhagyót terhelő tartozások; az örökhagyó halála folytán felmerülő tartozások; az örökhagyó illő eltemetésének költségei (a helyi szokásoknak megfelelő temetési szertartás, koporsó, sírhely, urnafülke, halotti tor, síremlék költségei, de például a gyászruhák költségei már nem), a hagyaték megszerzésével (pl. előzetes bizonyítás költségei, egy esetleges öröklési per illetéke), biztosításával (pl. a hagyatéki eljárást megelőző bírói letétbe helyezés költsége) és kezelésével (pl. végrendeleti végrehajtó felmerült költségei) járó szükséges költségek, valamint a hagyatéki eljárás költségei (ahova nem sorolható az öröklési illeték); az örököst terhelő tartozások, azaz a kötelesrészen alapuló kötelezettségek, és a hagyományon és a meghagyáson alapuló kötelezettségek.

 Egyéb hagyatéki terhek A hagyatéki terhekhez kell számítani a hagyatéki eljárás során kirendelt gondnok és végrendeleti végrehajtó tiszteletdíját is. Azokat a hagyatéki terheket, amelyek a hagyatékba tartozó egyes illetékfizetési kötelezettség alá eső vagyontárgyakhoz kapcsolódnak, az adott vagyontárgy forgalmi értékéből kell levonni. Azokat a hagyatéki terheket, amelyek az örökség egészét terhelik, az illetékfizetési kötelezettség alá eső és az illetékfizetési kötelezettség alá nem eső vagyon arányában kell számításba venni . A vagyoni értékű jogból álló terheket az illetéktörvény 72. §-a szerint kell számításba venni. Ebben az esetben az illeték alapját a haszonélvezet, használat figyelembevétele nélkül megállapított forgalmi érték és a haszonélvezet, használat törvény szerint számított értéke közötti különbözetnek megfelelően kell megállapítani . Az adósság és más teher fennállását és összegét az örökös (hagyományos) köteles igazolni, de az örökhagyó eltemetésének szokásos költségei bizonyítás nélkül is elfogadhatók. 

 Az illeték mértéke az I. csoportban Az I. csoportba tartozik az örökhagyó gyermeke, házastársa, szülője, a háztartásban eltartott szülő nélküli unoka.Az örökbe fogadott, a mostoha- és nevelt gyermek a vér szerinti gyermekkel, az örökbe fogadó, a mostoha- és nevelőszülő a vér szerinti szülővel egy tekintet alá esik.Az illeték általános mértéke: 18 millió forintig 11 %, 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 15 %, 35 millió forint feletti rész után 21 %.Lakástulajdon-szerzés esetén az illeték mértéke: 18 millió forintig 2,5 %, 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 6 %, 35 millió forint feletti rész után 11 %.2009. január 1-jétől mentes az illeték alól az e csoportba tartozó örökös által megszerzett örökrész tiszta értékéből 20 millió forint. A mentesség alkalmazása során az örökös által megszerzett lakástulajdon vagy lakáshoz kapcsolódó vagyoni értékű jog után megállapított illetékalapot kell csökkenteni. Amennyiben az örökös által megszerzett lakás (vagy az ahhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog) tiszta értéke a 20 millió forintot nem éri el, a 20 millió forintból a lakás tiszta értékének levonásával fennmaradó összeg erejéig az általános mértékű öröklési illeték alá eső vagyontárgyak mentesülnek az illeték alól.

Az illeték mértéke a II. csoportban A II. csoportba tartozik: az örökhagyó I. csoportba nem tartozó unokája, nagyszülője, testvére.Az általános illeték mértéke a II. csoportra vonatkozóan: 18 millió forintig 15 %, 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 21 %, 35 millió forint feletti rész után 30 %.Lakástulajdon-szerzés esetén az illeték mértéke a II. csopotra vonatkozóan: 18 millió forintig 6 %, 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 8 %, 35 millió forint feletti rész után 15 %

.Az illeték mértéke a III. csoportban A III. csoportba tartozik minden egyéb örökös, melyesetben az általános illeték mértéke: 18 millió forintig 21 %, 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 30 %, 35 millió forint feletti rész után 40 %.Lakástulajdon-szerzés esetén az illeték mértéke a III. csoportba tartozó örökösökre vonatkozóan: 18 millió forintig 8 %, 18 millió forint feletti rész után 35 millió forintig 12 %, 35 millió forint feletti rész után 21 % , 35 millió forint feletti rész után 21 %.

Az illeték mértékére vonatkozó speciális szabályok Amennyiben lakástulajdonhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog öröklési illetékéről van szó, akkor azt a fentiek szerint a lakástulajdon szerzésére megállapított illetékkulcsok alkalmazásával kell kiszámítani. Ha az általános mértékű öröklési illeték alá eső vagyontárgyak között termőföld is van, az után kedvezményes illeték fizethető. Ezt úgy kell kiszámolni, hogy ki kell számolni, milyen arányt képvisel a termőföld az összes vagyonban, majd a kedvezmény nélküli illetéket a kedvezményes illeték ilyen arányával kell csökkenteni. Az önálló orvosi tevékenység működtetési jogának folytatása esetén az illeték mértéke az illetékalap, azaz a működtetési jog terhekkel nem csökkentett értékének 10 %-a .

Mentesség az öröklési illeték alól Mentes az öröklési illeték alól: a hazai tudományos, művészeti, oktatási, közművelődési, közjóléti célra juttatott örökség (hagyomány); a takarékbetét, a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy) öröklése; az I. csoportba tartozó örökös által megszerzett örökrész tiszta értékéből 20 millió forint; az egy örökösnek jutó ingóörökség 300 000 forint forgalmi értéket meg nem haladó része. Az értékhatár megállapításánál a más címen illetékmentes ingóságot, továbbá az örökhagyó gépjárművének, pótkocsijának értékét, ruházatát és a személyes használatra szolgáló szokásos mértékű vagyontárgyait figyelmen kívül kell hagyni; lakástulajdon haszonélvezetének, használatának a túlélő házastárs általi öröklése; az örökség, ha az örökhagyó kiskorú és a hagyatékát szülője - ide értve az örökbefogadó, a mostoha és a nevelőszülőt is - örökli; a lakóház építésére alkalmas telektulajdonnak (tulajdoni hányadnak), valamint az ilyen ingatlanra vonatkozó vagyoni értékű jognak az öröklése, ha az örökös az örökölt ingatlanon a hagyaték jogerős átadásától számított 4 éven belül lakóházat épít, és a felépített lakóházban a lakás(ok) hasznos alapterülete eléri a településrendezési tervben meghatározott maximális beépíthetőség legalább 10%-át. Lakóházépítési szándékáról az örökös legkésőbb az illetékfizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyilatkozhat az APEH-nél; az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes állam által kibocsátott, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megszerzése.

Az illeték mértéke gépjármű és pótkocsi után Amikor valaki gépjárművet vagy pótkocsit örököl, akkor az illeték mértéke a gépjármű vagy pótkocsi visszterhes vagyonátruházási illetékének kétszerese. Ennek megfelelően az illeték az alábbiak szerint alakul : a hajtómotor hengerűrtartalmának minden cm3-e után 36 forint, az 1890 cm3-t meghaladó hengerűrtartalmú személygépkocsi és az 500 cm3-t meghaladó hajtómotor lökettérfogatú motorkerékpár esetén minden megkezdett cm3-e után 48 forint, a kizárólag elektromos hajtómotorral felszerelt gépjármű esetében a hajtómotor teljesítményének minden megkezdett 1 kW-ja után 1600 forintot, Wankel hajtómotorral üzemelő gépjármű esetén a kamratérfogat minden megkezdett cm3-e után 72 forint. pótkocsi esetében, ha a pótkocsi megengedett legnagyobb össztömege a 2500 kg-ot nem haladja meg, 18000 forint, minden más esetben 44000 forint.Ha gépjármű és pótkocsi tulajdonjogának meghatározott hányadát szerzi meg valaki - ideértve a haszonélvezeti jog szerzését is - a megszerzett hányadra arányosan eső illetéket kell fizetni.  

Az öröklési illeték megfizetése Az öröklési illetéket kiszabás alapján, pénzben kell megfizetni. A kiszabás fizetési meghagyásban történik. A fizetési meghagyás olyan határozat, amely többek között tartalmazza a kiszabott illeték összegének megállapításánál figyelembe vett adatokat és az alkalmazott jogszabályokat is. A fizetési meghagyás alapján fizetendő öröklési illeték a határozat jogerőre emelkedését követő napon válik esedékessé. A megállapított illeték a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésének napját követő 15 napon belül késedelmipótlék-mentesen fizethető meg. A fizetési meghagyás hosszabb határidőt is megállapíthat. A kiskorú örökös az öröklési (és az ingatlan-nyilvántartási eljárási illetéket) a nagykorúvá válásától számított két évig késedelmipótlék-mentesen fizetheti meg. Az öröklési illeték meg nem fizetésének jogkövetkezménye mulasztási bírság, illetve késedelmi pótlék lehet.

A mulasztási bírság Az öröklési illeték fizetésére kötelezett személy terhére, ha a vagyonszerzésével kapcsolatos bejelentési kötelezettségét elmulasztja, illetve azt késedelmesen vagy hiányosan teljesíti, a fizetendő illetéken felül az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározott mértékű mulasztási bírságot állapítanak meg. A mulasztási bírság összege magánszemély esetében 100 ezer forintig, egyéb örökösöknél 200 ezer forintig terjedhet .Ha mulasztási bírságot szabtak ki, annak megfizetését vagy meg nem fizetését a hatóság folyamatosan ellenőrzi. Ha valaki a bírságot nem fizeti be, és mulasztását nem tudja kimenteni, új határidőt tűz ki a hatóság, de már kétszeres bírságra.

A késedelmi pótlék A fizetési meghagyásban megállapított határidőig meg nem fizetett illeték után késedelmi pótlékot kell fizetni. A késedelmi pótlék mértéke minden naptári nap után a felszámítás időpontjában érvényes jegybanki alapkamat kétszeresének 365-öd része. Nem kell késedelmi pótlékot fizetni arra az időszakra, amelyre a kötelezett a késedelmét igazolta, de igazolásnak csak akkor van helye, ha azt elháríthatatlan külső ok idézte elő .

A késedelmi pótlék lakóház építésére alkalmas telek öröklése esetén Nem kell öröklési illetéket fizetnie annak, aki a lakóház építésére alkalmas telektulajdont (tulajdoni hányadot), valamint az ilyen ingatlanra vonatkozó vagyoni értékű jogot örököl, azzal a feltétellel, ha az ingatlanon a hagyaték jogerős átadásától számított 4 éven belül lakóházat épít. Amennyiben az örökös nyilatkozik az illetékhivatalnál a lakóházépítési szándékáról, de a lakóház mégsem épül meg határidőre, a még meg nem fizetett illetéket az eredeti, négy évvel korábbi esedékességtől (a határozat jogerőre emelkedését követő naptól) számítottan késedelmi pótlékkal együtt kell teljesíteni.A 4 éves határidő elteltét követő 15 napon belül az illetékhivatal megkeresi az ingatlan fekvése szerint illetékes építésügyi hatóságot. Amennyiben az építésügyi hatóság igazolása szerint a lakóházra a vagyonszerző nevére a használatbavételi engedély kiadása megtörtént, az illetékhivatal a megállapított, de a megfizetés tekintetében felfüggesztett illetéket törli. Természetesen az illetékhivatal törli az illetéket akkor is, ha a 4 éves határidőn belül a vagyonszerző a nevére szóló jogerős használatbavételi engedéllyel igazolja a lakóház felépítését . 

Hagyatékkal kapcsolatos költségek, és tartozások

Temetési költségek Temetési költségnek minősülnek azok a kiadások, amelyek az örökhagyó temetésével kapcsolatban merültek fel, illetve a tényleges költségekből annyi, amennyit az adott körülmények között az általános szokások, valamint a kegyeleti szempontok megkívánnak. Ide tartozik minden, ami a temetéshez, hamvasztáshoz szükséges, továbbá a temetéshez szorosan kapcsolódik. A helyi szokáshoz igazodó halotti tor és sírkőállítás költsége az illő eltemetés költségei körébe vonható, s így a hagyatékot terheli, de a bírói gyakorlat a gyászruhák beszerzését már nem sorolja ebbe a körbe.

A temetési költségre vonatkozó különleges szabályok Az említett költségek csak akkor terhelik a hagyatékot, ha az örökhagyó a temetéséről másként nem rendelkezett (például egy egyszerű élők közötti megbízási szerződésben, vagy a végrendeletében meghagyással valamely örököse, hagyományosa terhére), vagy nincs olyan személy, aki más jogalapból eredően a temetési költségek viselésére köteles.Nem hagyatéki teher az a temetési költség sem, amelynek viselésére az öröklési szerződés alapján a szerződéses örökös köteles. Ha a temetésről más gondoskodott, a költségek megtérítését a szerződéses örököstől kérheti, de nem érvényesítheti mint hagyatéki terhet.Az örökhagyó temettetési költségeinek meghatározásánál érvényesülnek bizonyos korlátok a hagyatéki hitelezői oldalon is. Ha a síremlék állításáról az örökösök előzetes megkérdezése nélkül olyan hozzátartozó dönt, aki maga nem örökös, akkor csak a szokásos méretű és minőségű síremlék állításának költségei és csak olyan mértékben számíthatók fel, amilyen mértékben azok az örökhagyó emlékének megőrzését szolgálják (Bírósági Határozatok 1996/367.).

A hagyaték megszerzésével összefüggő költségek Ebbe a csoportba - a temetési költségekhez hasonlóan - olyan kiadások tartoznak, amelyek az örökhagyó halála után merülnek fel. További hasonlóság, hogy a törvény ebben az esetben is csak a szükséges kiadások felszámítását teszi lehetővé.Ide tartoznak például a hagyaték megszerzése érdekében indított perrel kapcsolatban felmerült per-, bizonyítási-, posta- és képviseleti költségek; a hagyaték biztosításával kapcsolatos kiadások, melyeket még azelőtt bejelentenek, mielőtt a hagyatéki eljárás kezdetét venné. Ilyenek - egyebek mellett - a bírósági letétbe helyezés vagy a hagyatéki vagyontárgyak őrzéséről való gondoskodás; a hagyaték kezelésével járó költségek, például a végrendeleti végrehajtó illetve különböző gondnoki költségek és díjak. Ezek mértékét a mindenkori hatályos jogszabályok határozzák meg.Az öröklési illeték fogalmilag ugyan a hagyaték megszerzéséhez kapcsolható, ám nem minősül sem hagyatéki, sem hagyatéki eljárási költségnek.

Az örökhagyó tartozásai Az örökhagyó tartozásai hagyatéki tartozásnak minősülnek, amelyekért az örököstársak mind a hagyaték felosztása előtt, mind pedig azt követően egyetemlegesen felelnek. A hagyatéki hitelező ezáltal a hagyaték felosztása előtt és után mindegyik örököstől vagy bármelyiktől az egész tartozást követelheti. A hitelező választásán múlik, hogy a tartozás behajtása érdekében az összes örököst, egyeseket, vagy egyetlen személyt perel-e.Az örökhagyó tartozásai az örökösre jogutódként átszállnak abban az állapotban, ahogy az örökhagyót halálakor terhelték. Az adósság lehet akár személyi (például gyógyíttatás), akár vagyoni jellegű, a lényeg az, hogy ez az örökhagyó halálakor fennálljon. Az esedékesség és a hitelezőkkel szembeni kötelezettség jellege nem változik, csupán az adós személye a halál ténye folytán.

Az örökhagyó halála által megszűnt szerződésekért való helytállás Minden olyan követelésért, amely az örökhagyót a halálakor fennállott jogviszonyból terhelte, az örökös köteles helytállni, kivéve, ha az örökhagyó halála a szerződés megszűnését eredményezte. Például, ha az örökhagyó életében tartási és életjáradéki szerződést kötött, akkor a jogviszony megszűnik az örökhagyó halálával. Feltéve persze, hogy a jogosulti oldalon állt, hiszen ha kötelezettje volt a tartási szerződésnek, akkor ennek teljesítési kötelezettsége ugyanúgy átszáll az örökösre, mint az örökhagyó összes többi tartozása. Ebben az esetben az említett kötelezettség csupán az örökhagyó életében ki nem elégített rész erejéig terhel bármely örököst az adott jogviszony alapján.

Hagyományon, meghagyáson alapuló követelés A hagyomány lehet pénzbeli, vagy természetbeni juttatás, amelyet az örökös a hagyaték terhére köteles kielégíteni. Amennyiben a végrendelet örökös nevezést nem, csak hagyományrendelést tartalmaz, a hagyományon alapuló kötelezettségek kielégítése után a megmaradó hagyaték a törvényes örökösöket illeti.Az örökhagyó meghagyással akár az örökösét, akár a hagyományost terhelheti. Utóbbi esetben a hagyományos a meghagyást a hagyomány költségére köteles teljesíteni, ennek okán külön terhet felszámítani nem lehet. A hagyományos tehát nem veheti számba a hagyatéki terhek között a meghagyást, mert ez az általa kapott hagyományt terheli, abból kell azt kielégíteni.Az örökös a meghagyásokat akkor is teljesíteni tartozik, ha ezeknek az összegeknek a hagyatékból történt levonása, illetve félretétele után felosztható örökség nem marad.

Hagyatéki tartozások köre A hagyatéki tartozás független a hitelező személyétől - így annak rendezési kötelezettsége akkor is fennáll, ha az az örökös, mint hitelező javára keletkezett - és attól is, hogy az öröklés megnyílta előtt vagy utóbb képződött. Például, ha az egyik örökös egyedül gondoskodott az örökhagyó eltemettetéséről, vagy akár szeretné megkapni az általa nyújtott tartás, gondozás ellenértékét, akkor hagyatéki tartozásként érvényesíthet igényét a többi örökössel szemben. A hagyatékba tartozó ingatlanra fordított beruházások megtérítése iránti követelés is hagyatéki tartozásnak minősül (Forrás: Polgári Jogi Döntvénytár 1971-1972. 228. jogeset, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973.).

Hagyaték - A hagyományrendelés

Az öröklés során az örökhagyó egész hagyatékát vagy annak meghatározott hányadát úgy juttatja az örökösének, hogy azzal a jogok mellett a kötelezettségek is átszállnak az örökösre. Öröklésnek minősül az is, amikor valaki a hagyaték értékének jelentős részét kitevő vagyontárgyat, illetve vagyontárgyakat kap, és az örökhagyó feltehető akarata szerint az e juttatásban részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell.

Azokban az esetekben pedig, amikor a végakarat a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgy közvetlenül meghatározott személy részére juttatásáról rendelkezik és az adományozás - a fenti két konjunktív feltétel hiányában - nem minősül öröklésnek, hagyományról beszélünk. Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy meghatározott jogosultnak, a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen. Hagyományrendelésre csak végrendeletben kerülhet sor. Az érvényes hagyományrendelésnek tehát az a feltétele, hogy az örökhagyónak megállapítható legyen az a szándéka, hogy halála esetére a megjelölt személyé legyen a megjelölt vagyontárgy tulajdonjoga (dologi hagyomány), vagy hogy az örököse meghatározott vagyoni szolgáltatást nyújtson a megjelölt személynek (kötelmi hagyomány). A hagyomány a hagyatéki terhek kielégítésére megállapított sorban, a meghagyással együtt az utolsó helyen áll, így kielégítésére csak akkor kerülhet sor, ha minden egyéb hagyatéki terhet - például az örökhagyó tartozásait, a kötelesrészi kötelezettségeket - már kiegyenlítették.

Dologi hagyomány Dologi hagyományrendelésről abban az esetben van szó, ha az örökhagyó a hagyatékban meglévő egy vagy több vagyontárgyat közvetlenül juttatja a végrendeletében meghatározott személynek, a hagyományosnak. A dologi hagyomány tárgya csak olyan pontosan meghatározott ingó vagy ingatlan vagyontárgy lehet, ami az öröklés megnyíltakor a hagyatékban megtalálható. A dologi hagyomány jellegzetessége, hogy a hagyatékban meglévő vagyontárgy az örökhagyótól közvetlenül kerül a hagyományoshoz, így a dologi hagyományos a juttatott vagyontárgy tulajdonjogát a hagyomány megnyíltakor a törvény erejénél fogva szerzi meg, tehát nincs szükség annak elfogadására vagy egyéb jogcselekményre.

Kötelmi hagyomány Ha az örökhagyó arra kötelezi örökösét, hogy a végrendeletben megjelölt személynek (hagyományosnak) meghatározott vagyoni szolgáltatást teljesítsen, kötelmi hagyományrendelésről van szó. A kötelmi hagyományos az öröklés megnyíltakor a törvény erejénél fogva nem szerzi meg a hagyományt, hanem csupán annak követelésére szerez jogot. Mivel a kötelmi hagyomány jogosultja az örököstől követelheti a szolgáltatást, a dologi hagyományhoz képest ebben az esetben nem közvetlen juttatásról van szó. A kötelmi hagyomány tárgya csak vagyoni szolgáltatás lehet, így például valamely, a hagyatékban lévő vagyontárgy átengedése; meghatározott pénzösszeg juttatása; de lehet tartozás elengedése is. Nem lehet viszont tárgya az, amire érvényesen nem lehet szerződést kötni (pl. lehetetlen szolgáltatás).

Előhagyomány Azt a hagyományt, amit az örökhagyó az örökösök javára rendel, előhagyománynak nevezzük. A gyakorlatban ez akkor fordul elő, amikor az örökhagyónak több örököse is van, és a végrendeletében arról rendelkezik, hogy a hagyatékban meglévő meghatározott vagyontárgyak melyik örökösé legyenek (dologi előhagyomány). Kötelmi előhagyomány csak több örökös esetében lehetséges, mert ilyenkor az örökhagyó arra kötelezi a kijelölt örökösét, hogy a meghatározott örököstársa javára teljesítsen vagyoni szolgáltatást.

Alhagyomány Az örökhagyó a hagyományost is terhelheti hagyománnyal, ilyenkor alhagyományról beszélünk. Alhagyománynak minősül például, ha az örökhagyó a végrendeletben meghatározott vagyontárgyat juttat a hagyományosnak, egyúttal kötelezve őt, hogy meghatározott pénzösszeget juttasson más személynek (alhagyományosnak). Ilyenkor az alhagyományos nem az örököstől, hanem a hagyományostól követelheti a teljesítést. Az alhagyomány csak kötelmi hagyomány lehet. Ha kétséges, hogy az örökösnek vagy a hagyományosnak kell-e a juttatást teljesíteni, akkor az örököst terheli a hagyomány teljesítése.

A hagyományosok kielégítése A hagyományosok kielégítésére csak minden más hagyatéki teher teljesítését követően kerülhet sor. Ha több hagyományos esetében az összes hagyomány kielégítésére nincs lehetőség, a kielégítéseket a követelések arányában kell teljesíteni. Az örökös a hagyományért elsősorban a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hagyományosnak. Egyéb vagyonával - az öröksége erejéig - akkor felel, ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai már nincsenek a birtokában. Az örökös birtokába nem került vagyontárgyakkal, a nem érvényesíthető követelésekkel és egyéb jogokkal, illetve az átvett vagyontárgyak meg nem levő hasznaival csak akkor felel, ha az örökös ezektől neki felróható okból esett el.

A hagyomány visszautasítása A hagyományost megilleti az a jog, hogy a hagyomány megnyílta után visszautasítsa azt. A hagyomány visszautasításakor, ha helyettes hagyományosról nem rendelkezett az örökhagyó, a hagyományt más nem szerzi meg, hiszen annak rendeltetéséből az is kitűnik, hogy mindig meghatározott személy részére szánják. A hagyomány visszautasításakor a dologi hagyomány az örökség részévé válik, a kötelmi hagyomány esetében pedig az örökös mentesül a teljesítési kötelezettség alól. A hagyományos megteheti, hogy az öröklés megnyílta után a visszautasítás jogáról kifejezetten vagy hallgatólag lemond, de ez azzal is jár, hogy a hagyományt a későbbiekben már nem utasíthatja vissza.

A hagyományos felelőssége a hagyatéki tartozásokért A hagyományos a hagyatéki tartozásokért csak akkor felel, ha az örökös a kielégítési sorrendet megsértette . Ez a felelőség azonban mindig másodlagos, hiszen a hitelező csak akkor követelheti a teljesítést a hagyományostól, ha az örökössel szemben már megpróbálta a követelését érvényesíteni, de az nem járt eredménnyel. A hagyományos felelősségére a jogalap nélküli gazdagodás szabályai az irányadóak, így a hagyományos csak a hagyománya értékéig felel a hagyatéki hitelezőnek, további saját vagyonával nem. Nem áll fenn a hagyományos felelőssége, ha akkor, amikor a hitelező érvényesíteni kívánja a követelését, a hagyomány már nincs a tulajdonában és a helytállás kötelezettségével sem kellett számolnia. Ha azonban tudott arról, hogy a kielégítési sorrend megsértésével jutott hozzá a hagyományhoz, vagy ha ő maga rosszhiszeműen (például az örököst megtévesztve) járt el, a felelőssége fennáll akkor is, ha a hagyománytól időközben elesett.

Az alhagyományban részesült helytállása Alhagyomány esetében a hagyományost a hagyomány kiadása terheli, így a hagyományos felelőssége - hasonlóan az örököshöz - elsődleges és közvetlen. A felelősség mértéke azonban itt is csak a hagyomány értékéig terjedhet. Ebből az is következik, hogy a hagyományost nem lehet a hagyomány értékét meghaladó alhagyománnyal terhelni és az alhagyományt is csak annyiban köteles teljesíteni, amennyiben ez a saját hagyományából lehetséges. A hagyományos csak akkor köteles az alhagyományt teljesíteni, ha a saját hagyományához már hozzájutott. Amennyiben a hagyományost több alhagyomány terheli, de a hagyományából nem tudná az összes alhagyományt teljesíteni, akkor az alhagyományokat az alhagyományok értékeit figyelembe véve arányosan kell kielégítenie.  

Hagyaték - Az osztályra bocsátás

A szülők a vagyonukból már életükben és haláluk esetére is általában egyenlő arányban kívánják részesíteni a gyermekeiket. Ugyanakkor gyakori, hogy még életükben az egyik gyerek nagyobb adományt kap (családalapításhoz, önálló életkezdéshez). Az ilyen adományt az egyenlő részesedés érdekében a szülői hagyaték felosztásakor be lehet számítani. Erre szolgál az osztályra bocsátás intézménye.

Az egymással egy sorban öröklő örökösök csoportját egy osztályba soroljuk. Ha több leszármazó közösen örököl, mindegyik örököstárs köteles a hagyaték értékéhez hozzászámítani annak az ingyenes adománynak az értékét, amelyben őt az örökhagyó életében részesítette. Az osztályra bocsátási kötelezettség feltétele, hogy ezt az örökhagyó kifejezetten kikötötte, vagy a körülményekből arra lehet következtetni, hogy a juttatást a hozzászámítás kötelezettségével adta. A bizonyítás az érdekelt örököstársakat terheli. Kifejezett kikötés ellenére sem kell osztályra bocsátani a szokásos mértékű ajándékokat, valamint a tartásra rászorult leszármazók részére nyújtott tartást . Az osztályra bocsátáshoz nem kell az adományokat effektíve visszaadni, maga az osztályra bocsátás csupán hozzászámítás.

Hagyaték és adomány értékszámítása A hagyaték és az adományok tiszta értékét össze kell adni, majd az így nyert értéket elosztani az örököstársak között, és végül az örököstárs örökrészéből kivonni az általa osztályra bocsátott értéket. A számításhoz az adománynak általában a juttatáskori értékét kell figyelembe venni, de ha ez bármelyik érdekeltre súlyosan méltánytalan, az értéket az összes körülmények figyelembevételével a bíróság állapíthatja meg. Ha a megadományozott kiesett, a leszármazója köteles az osztályra bocsátásra (mégpedig mind a kiesett felmenő, mind saját adománya tekintetében), több leszármazó esetén őket az osztályra bocsátás arányosan terheli .

 Az örökös igénye osztályra bocsátás esetén Az osztályra bocsátást követően az örökös csak a különbözetre tarthat igényt a hagyatékból. Ha viszont adománya meghaladja az osztályrabocsátás alapján neki jutó örökrészt, a többletet nem köteles visszatéríteni (de önként megteheti), ilyenkor őt a hagyatékból kielégítettnek kell tekinteni, és a hagyatékot az ő figyelmen kívül hagyásával kell a többi örököstárs között felosztani.

Az árvaellátás

Ki jogosult árvaellátásra?  

1. Árvaellátásra az a gyermek jogosult - ideértve a házasságban, vagy az élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban közösen nevelt, korábbi házasságból, élettársi együttélésből származó gyermeket is - akinek szülője haláláig az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg. (1997. évi LXXXI. Trv, 54.§. (1.) bek.) A házastársi, élettársi közösségben együtt élők háztartásában közösen nevelt gyermeknek kell tekinteni minden olyan gyermeket, akit a házastárs, élettárs a házasságba, életközösségbe vitt, és ezt a gyermeket a házastársak, élettársak egy háztartásban közösen nevelik. Az árvaellátásra való jogosultság szempontjából az unokával azonos módon kell figyelembe venni a dédunokát és az ükunokát is. (168/1997. (X.6.) Korm.rend. 63/c.)
2. Az árvaellátás jár a mezőgazdasági szövetkezeti, illetőleg növelt összegű szakszövetkezeti öregségi, munkaképtelenségi járadékos, vagy erre haláláig jogot szerzett személy árvájának is. (168/19997. Korm.rend. 64/c.)
3. Árvaellátás jár a testvérnek és az unokának is, ha őt az elhunyt saját háztartásában eltartotta, és a gyermeknek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs. (1997. évi LXXXI. Trv. 54. §. (3.) bek.)
4. Az örökbe fogadott gyermek, valamint a mostohagyermek részére az árvaellátás a vér szerinti gyermekkel azonos feltételekkel jár. Az örökbe fogadott gyermeknek vér szerinti szülője jogán árvaellátás nem jár. Kivételt képez, ha a gyermeket a vér szerinti szülő házastársa fogadta örökbe. (1997. évi LXXXI. Trv. 54. §. (2.) bek.)
5. Iskolai tanulmányok címén azt az árvát is megilleti az árvaellátás, aki az iskola igazolása szerint betegsége, testi vagy szellemi fogyatékossága miatt tanulmányait magántanulóként végzi, valamint azt, aki 25 évesnél fiatalabb és a felnőttoktatás keretében folytat tanulmányokat   (1997. évi LXXXI. Trv. 55. §. (3.) bek.) . A felnőttoktatás keretében folytatott tanulmányok alatt a nappali oktatás munkarendje szerint szervezett képzés idejét kell érteni a felnőttképzésre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával. Ha a felnőttképzés, illetve a felnőttképzést végző intézmény minősítése kérdésében vita merülne fel, a felnőttképzésért felelős miniszter véleménye az irányadó. (168/1997. (X.6.) Korm.rend. 64. §. (3.) bek.)

Nem érinti az árvaellátásra való jogosultságot, ha az árva vagy az ő életben maradt szülője házasságot köt, avagy az árvát örökbe fogadják. (1997. évi LXXXI. Trv. 55. §. (2.) bek.)

Az árvaellátás a szülő elhalálozása napjától az árva 16. életévének betöltéséig jár, iskolai tanulmányokra tekintet nélkül. A 16. életévét betöltött árva akkor jogosult továbbra is az árvaellátásra, ha oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az ellátás azonban legfeljebb az árva 25. életévének betöltéséig jár. A 16, illetőleg a 25. életévének betöltése előtt rokkanttá vált gyermek a rokkantsága tartamára akkor jogosult az árvaellátásra, ha a szülő halála a gyermek említett életkorának betöltése előtt következik be. (1997. évi LXXXI. Trv. 55. §. (1.) bek.) A tanulmányok tartamára járó árvaellátásra jogosultságnál annak nincs jelentősége, hogy az oktatási intézménynek ki a fenntartója. Iskolai tanulmányok címén az árvaellátás a tanulmányok befejezése hónapjának végéig, de a nyári tanulmányi szünet tartamára is jár. A tanulmányok folytatását az oktatási intézmény által kiállított igazolással 1) középiskolai tanulmányok esetén évente, 2) felsőfokú tanulmányok esetén félévente a tanulmányok megkezdésétől számított három hónapon belül kell igazolni. (1997. évi 55. §. (4.) bek.)

Az árvaellátásra való jogosultságot nem érinti, ha a középiskola tanulójának a tanulói jogviszonya, illetőleg a felsőoktatási intézmény hallgatójának a hallgatói jogviszonya a tanuló, illetőleg a hallgató betegsége vagy szülése miatt szünetel. (1997. évi LXXXI. Trv. 55. §. (5.) bek.) A felsőfokú tanulmányok befejezésének időpontját a felsőoktatásról szóló törvénynek a hallgatói jogviszony megszűnésére vonatkozó rendelkezései alapján kell meghatározni. ( 168/1997. (X.6) Korm. Rend. 64. §. (4.) bek.)

A külföldi oktatási intézmény nappali tagozatán tanuló árvát is megilleti az árvaellátás - az egyéb feltételek megléte esetén - a tanulmányok tartamára, legfeljebb 25. életévének betöltéséig. A tanulmányok folytatását, illetve a beiratkozást ebben az esetben a külföldi oktatási intézménynek kell igazolnia.

Ha az árvaellátásra való jogosultság megszűnik, de a jogosultsági feltételek ismét bekövetkeznek, az árvaellátást a megszüntetést követő emelésekkel, kiegészítésekkel növelt összegben kell újból megállapítani. (168/1997 (X.6.) Korm.rend. 64/A. §.) Az árvaellátás árvánként annak a nyugdíjnak a 30%-a, ami az elhunytat öregségi, rokkantsági nyugdíjként, baleseti rokkantsági nyugdíjként halála időpontjában megillette vagy megillette volna. (1997. évi LXXXI. Trv. 56. §. (1.) bek.) Ezzel szemben a nyugdíj 60%-a jár árvaellátásként annak a gyermeknek, akinek mindkét szülője elhunyt, életben lévő szülője rokkant. (1997. évi LXXXI. Trv. 56. §. (2.) bek.). Ha a jogszerző nem nyugdíjasként halt meg, az árvaellátás alapját képező rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat olyan összegben kell megállapítani, mint ami az elhunytat halála időpontjában a III. csoportos rokkantságra tekintettel megillette volna, vagy az I. vagy II. csoportos rokkantságra tekintettel megillette volna, ha az elhunyt I. vagy II. csoportos rokkantsága a jogszabályban meghatározott orvosszakértői szerv által a halált megelőzően kiadott orvosszakértői véleménnyel igazolt. (168/1997. (X.6.) Korm.rend. 64/B. §.)

Amennyiben a 60%-os mértékű árvaellátás az életben lévő szülő rokkantságára tekintettel jár, a rokkantság megszűnése esetén a folyósító szervnek a változás (megszűnés) időpontját követő hónap első napjától kezdődően kell 30%-os mértékű árvaellátásra módosítani (csökkenteni). Ha a gyermek mindkét szülője után jogosult az árvaellátásra, azt az árvaellátást kell folyósítani, amelynek összege számára előnyösebb. (1997. évi LXXXI. Trv. 56. § (3.) bek.)A 2007. december 31-ét követő, de 2010. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő árvaellátás legkisebb összege havi 24 250 forint.

Az árvaellátást írásban, meghatározott formában kell igényelni. Ügyelni kell arra, hogy az igénybejelentő lap (ONYF. 3514-275/B.) pontosan, jól olvashatóan legyen kitöltve és az igénylő (törvényes képviselője) azt írja alá. Nem nyugdíjas halála esetén az igénylő lakóhelye szerint illetékes regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál kell kérelmezni az árvaellátás megállapítását. A nyugellátásban, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő elhalálozása esetén az árvaellátást a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál (1139 Budapest, Váci út 73., Tel.: 340-8957) kell előterjeszteni. Az igénybejelentéshez csatolni kell az elhunyt halotti anyakönyvi kivonatát, az elhunyt munkaviszonyaira és egyéb jogviszonyaira vonatkozó okmányokat, valamint a gyermek születési anyakönyvi kivonatát, a 16. életévét betöltött és tanulmányokat folytató árváknál az iskolai tanulmányok igazolását.

Az özvegyi nyugdíj

Az özvegyi nyugdíj az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy házastársának, meghatározott feltételek mellett élettársának, valamint elvált házastársának járó nyugellátás. Ha a bíróság jogerős ítélete szerint valaki szándékosan okozta hozzátartozója halálát, az nem kaphat hozzátartozói nyugellátást. Ideiglenes özvegyi nyugdíjra az jogosult, akinek házastársa az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg. A házastársra előírt feltételek megléte esetén özvegyi nyugdíjra jogosult az is, aki élettársával ennek haláláig egy év óta megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy megszakítás nélkül tíz év óta együtt élt. Ha az élettársak korábban házasságban éltek, és a házasságot jogerős bírói ítélet felbontotta, a házasság felbontását követő együttélési idő vehető figyelembe. Az özvegyi nyugdíjat - összhangban a polgári törvénykönyv szabályozásával - az élettársak nemétől függetlenül meg lehet állapítani, azaz mind a férfi, mind a női özvegy részesülhet ebben.

Aki az előzőekben megjelölt együttélési időszak, vagy annak egy része alatt már özvegyi nyugdíjban vagy baleseti özvegyi nyugdíjban részesült, élettársa után már nem jogosult özvegyi nyugdíjra. Az élettárs özvegyi nyugdíjra jogosultságának elismeréséhez az együttélés időtartama alatti lakcímet hatósági bizonyítvánnyal kell igazolni. Amennyiben az együttélés időtartama egyéb hitelt érdemlő módon bizonyított, az élettárs özvegyi nyugdíjra jogosultságát az élettársak - esetleges - eltérő lakcíme nem érinti. Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje külön élő személynek ideiglenes özvegyi nyugdíj az egyéb feltételek megléte esetén is csak akkor jár, ha házastársától - annak haláláig - tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg. Ebben az esetben azonban az ideiglenes özvegyi nyugdíj a tartásdíj összegénél több nem lehet. A tartásdíjban történő részesülés feltételét a tartásdíj fizetésére kötött egyezséget jóváhagyó vagy a tartásdíj fizetésre kötelező jogerős bírósági határozattal, illetőleg közjegyző által hitelesített kötelezettségvállaló nyilatkozattal kell igazolni.

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj a házastárs halálától legalább egy évig, továbbá az elhunyt jogán árvaellátásra jogosult, másfél évesnél fiatalabb gyermeket eltartó özvegynek az árva 18 hónapos koráig jár. Fogyatékos vagy tartósan beteg gyermek esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj azonos feltétellel a gyermek harmadik születésnapjáig folyósítható.

Az ideiglenes özvegyi nyugdíj megszűnését követően özvegyi nyugdíjra az jogosult, aki házastársa halálakor a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy rokkant (munkaképességét 67%-ban elvesztette), vagy a házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik. Az özvegyi nyugdíj jár akkor is, ha az erre jogosító említett feltételek valamelyike a házastárs 1993. március 1-je előtt bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tizenöt éven belül, a házastárs 1993. február 28-a után bekövetkezett halála esetén az elhalálozástól számított tíz éven belül következik be. Az özvegyre irányadó öregségi nyugdíjkorhatár a hatvankettedik betöltött életév. Ettől eltérően a társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra a hatvankettedik életéve betöltésétől az jogosult, aki legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezik. Az, akinek házastársa a házasság megkötésekor a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkort már betöltötte, özvegyi nyugdíjra csak abban az esetben jogosult, ha a házasságból (a korábbi együttélésből) gyermek származott, vagy a házastársak a házasság megkötésétől öt éven át megszakítás nélkül együtt éltek.

Ez a szabályozás nem érvényesül, ha az irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt kötött házasságot felbontották és - bármelyikük irányadó korhatárának betöltése után - ismét házasságot kötöttek. Az elvált, továbbá házastársától egy évnél hosszabb ideje különélő személynek özvegyi nyugdíj az előzőekben felsorolt feltételek (a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy rokkant, vagy házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik) megléte esetén is csak abban az esetben jár, ha a három jogosultsági feltétel valamelyike a különéléstől számított tíz éven belül bekövetkezett és a házastársától annak haláláig tartásdíjban részesült, vagy részére a bíróság tartásdíjat állapított meg.

Ha az elvált személy a házastársától már a házasság megszűnése előtt is külön élt, a tíz évet a tényleges különélés kezdő időpontjától kell számítani.

Megözvegyülés esetén az ideiglenes özvegyi nyugdíj 50%-a annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette avagy megillette volna.

Az özvegyi nyugdíj összege

1. Ha az özvegy a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy rokkant, de sajátjogú nyugellátásban (öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban, rehabilitációs járadékban, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi, munkaképtelenségi járadékában, illetőleg a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékában) nem részesül, özvegyi nyugdíja - 2006. december 31. utáni megállapítás esetén - 60%-a annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette vagy megillette volna.
2. Ha az özvegy a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt betöltötte, vagy rokkant és egyidejűleg saját jogú nyugellátásban (öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban, rehabilitációs járadékban, a mezőgazdasági szövetkezeti tagok öregségi, munkaképtelenségi járadékában, illetőleg a mezőgazdasági szakszövetkezeti tagok növelt összegű öregségi, munkaképtelenségi járadékában)
3. nem részesül az özvegyi nyugdíj - 2006. december 31. utáni megállapítás esetén - 60%-a,
4. ha pedig saját jogú nyugellátásban részesül, továbbá ha az özvegy a házastársa jogán árvaellátásra jogosult fogyatékkal élő, illetve tartósan beteg, vagy legalább két árvaellátásra jogosult gyermek eltartásáról gondoskodik, az özvegyi nyugdíj 30%-a
5. annak az öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjnak, amely az elhunytat halála időpontjában megillette avagy megillette volna. Ez a 30%-os mértékű özvegyi nyugdíj az özvegy saját jogú nyugdíjának összegére tekintet nélkül jár.
6. A 60%-os mértékben megállapított özvegyi nyugdíj helyett 30%-os mértékű özvegyi nyugdíjat kell megállapítani attól az időponttól, amelytől az özvegy saját jogú nyugellátásban (öregségi, rokkantsági vagy baleseti rokkantsági nyugdíjban) részesül.
7. Ha a jogszerző nem nyugdíjasként halt meg, az özvegyi nyugdíj alapját képező rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat olyan összegben kell megállapítani, mint ami az elhunytat halála időpontjában a III. csoportos rokkantságra tekintettel megillette volna, vagy az I. vagy II. csoportos rokkantságra tekintettel megillette volna, ha az elhunyt I. vagy II. csoportos rokkantságát a jogszabályban meghatározott orvosszakértői szerv által a halált megelőzően kiadott orvosszakértői véleménnyel igazolta.
8. Ha az özvegyi nyugdíj az elhunyt 1998. január 1-je előtti halála esetén jár, a főszabály - függetlenül attól, hogy az özvegyi ellátást 1998. január 1-je előtt vagy után állapították-e meg - az, hogy a saját jogú nyugellátást az özvegyi nyugdíjjal kiegészítve kell folyósítani a kormány által évente meghatározott összegig (2005-ben havi 53 310 forintig, 2006-ban - 2006. október 5-jétől hatályos jogszabály-módosítás folytán a 2006. január 1-jétől eredetileg megállapított havi 56 170 forint helyett, 2006. január 1-jéig visszamenő hatállyal - havi 56 840 forintig, 2007-ben - 2007. október 7-jétől hatályos jogszabályváltozás folytán a 2007. január 1-jétől eredetileg megállapított havi 59 110 forint helyett, 2007. január 1-jéig visszamenőleges hatállyal - havi 60 530 forintig, 2008. a január 1-étől eredetileg megállapított havi 63 560 forint helyett először április 6-ától, majd október 4-étől hatályba lépett jogszabályváltozás folytán, mindkétszer január 1-jéig visszamenőleges hatállyal, először havi 64 260, majd - havi 64 970 forintig. 2009. január 1-jétől havi 66 980 forintig.) Az özvegy, ha számára ez a kedvezőbb, kérheti, hogy 30%-os özvegyi nyugdíjat állapítson meg neki a nyugdíjfolyósító, és ezzel együtt folyósítsa saját jogú nyugellátását, ekkor nem érvényes az együttfolyósítási összeghatár.
9. Ha az 1998. január 1-je előtti elhalálozás esetén az özvegyi nyugdíjra az igény 1998. december 31-ét követően nyílik meg, olyan összegű saját jogú nyugdíjból kell az özvegyi nyugdíjat megállapítani, amely a jogszerzőt az özvegyi nyugdíj megállapításának időpontját megelőző naptári év december 31-én megillette volna.

Több jogosult esetén az özvegyi nyugdíjat a jogosultak között egyenlő arányban meg kell osztani. Ha a külön élő, illetőleg elvált házastársnak a rá eső arányos résznél kisebb összegű ideiglenes özvegyi nyugdíj jár, a különbözet az özvegyi nyugdíjast, illetőleg az együttélés alapján ideiglenes özvegyi nyugdíjra jogosultat illeti meg. Az özvegyi nyugdíjra jogosult a többi jogosult ellen indított perben az özvegyi nyugdíj más arányú megosztását kérheti.

Az özvegyi nyugdíjra jogosultság megszűnik: ha az özvegy a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító életkorának betöltése előtt házasságot köt; a rokkantság címén megállapított özvegyi nyugdíj esetében, ha az özvegyi nyugdíjas már nem rokkant; az árvaellátásra jogosult gyermekek tartása címén megállapított özvegyi nyugdíjra jogosultság, ha már egyik gyermeket sem illeti meg árvaellátás

Az özvegyi nyugdíj megállapítása igénybejelentésre történik. Az igénybejelentés csak az erre rendszeresített - kitöltött, és az igénylő által aláírt - nyomtatvány benyújtásával érvényesíthető. Az igényt visszamenőleg legfeljebb 6 hónapra lehet érvényesíteni. Az igényt az igénylő lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál, illetve - ha az elhunyt jogszerző korábban nyugellátásban részesült - a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál kell érvényesíteni. Az igényt az igénylő lakóhelye szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóságnál, illetve - ha az elhunyt jogszerző korábban nyugellátásban részesült - a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságnál kell érvényesíteni. Az igénybejelentéshez mellékelni kell: a halotti anyakönyvi kivonatot, a házassági anyakönyvi kivonatot, illetőleg ha a kérelmező élettárs, az együttélést alátámasztó hatósági igazolványt, ha az elhunyt nem részesült nyugdíjban, a munkaviszonyaira és egyéb jogviszonyaira vonatkozó okmányokat is.  

Hagyatéki spirál

Alanyunk apukája már 6 hónapja meghalt, és a hagyatéki határozatot még mindíg nem kapta kézhez. Egyetlen örökös, vitás tétel sincs az örökségben, a tulajdoni viszonyok pedig egyértelműek. Minden dokumentum a közjegyzőnél van, aki a bank válaszára vár. A bank egyszer már válaszolt, de hiányosan, hát várnak a taljes válaszra. A banknál van vezetve egy bankszámla, és 4 db nyereménybetétkönyv. A bank válasza azért volt hiányos, mert az utóbbiakból cask hármat igazoltak vissza, a negyedikről szó sem esett. Mit lehet tenni az eljárás gyorsítása érdekében?  

-          A hagyatéki eljárás menetét IM rendelet szabályozza. A leltárelőadó a szükséges adatok beszerzése és az érdekeltek meghallgatása alapján köteles a megkeresésnek a jegyzőhöz érkezését követően 30 napon belül elkészíteni a leltárt.

-          A közjegyző a hagyatéki eljárást a leltár beérkezése, illetőleg a nála tett bejelentés után azonnal megindíthatja, de a leltárt a közjegyző maga is elvégezheti.

-           A közjegyző köteles a hagyatéki eljárást úgy előkészíteni, hogy az egy határnapon befejezhető legyen. E végett a tárgyalás határnapjáig beszerzi a szükséges íratokat, és adatokat. A hagyaték tárgyaklására határnapot tűz ki, melyre megidézi a törvényes örökösöket, és a köteles részre jogosultakat, az utóörököst, a végrendeleti végrehajtót, és ha van, a hagyatéki hitelezőket.

-          A hagyatéki tárgyalás alapján a hagyaték átadása kérdésében a tényállást hivatalból kell megállapítani. Ezért a közjegyző a feleket nyilatkozattételre, az okiratok bemutatására, az értékelésre vonatkozó egyéb adatok bemutatására szólítja föl, a bíróságoktól, más hatóságoktól okíratokat szerezhet be. A tárgyalás során a közjegyző ismerteti a leltárt, a feleknek a felmerülő jogi kérdésekben eligazítást ad, és az örökösök közötti egyeszség létrehozását kísérli meg.

 -          A hagyatéknak az örökösök részére történő átadása tárgyában a közjegyző végzéssel határoz.

-          A hagyatéki eljárás befejezése után a közjegyző teljes-, vagy ideiglenes hatállyal adja át a hagyatékot az örökösnek.

-          Az örökös a neki ideiglenesen átadott hagyatékot birtokba veheti,  jóhiszeműen használhatja, de el nem idegenítheti, és meg nem terhelheti.

-          A birtokbavétel a készpénzre és értéktárgyakra nem terjed ki, ezeket továbbra is bírói letétében kell tartani, illetve bírói letétbe kell helyezni.

 -          A közjegyző tárgyalás nélkül is átadhatja a hagyatékot ha csak egyetlen törvényes örökös van.

-          Alanyunk esetében nem kell hagyatéki tárgyalást tartani, de a bank igazolása nélkül a közjegyző nem adhat ki hagyatékátadó végzést. A számlán hagyott összeg azonban addig is kamatozik az örökhagyó és a bank között létrejött megállapodás alapján.

-          Az eljárás elhúzódása miatt kártérítési követeléssel élni a bank irányában akkor lehet, ha igazolható az elmaradt haszon nagysága.  

Ha tartozást örököltünk...

Alanyunk anyósa 4 évvel ezelőtt meghalt. Nemrégiben értesítést kapott egy végrehajtó intézettől, xx ezer ft-os számlatartozása volt a hölgynek bankszámláján, mely összeg mára megháromszorozódott. Erről a tartozásról a banktól értesítést egyáltalán nem kaptak.

Jogos-e az ilyen jellegű követelés?

Nyáron hatályba lépett törvénymódosítás szerint minden tartozás csak fél évre visszamenően követelhető. Egyéb esetekben a tartozás öröklésének folyamata:

- A Ptk. 598. §.a kimondja, hogy az ember halálával hagyatéka, mint egész száll át az örökösre, amelynek során a hagyatékhoz tartozó követelések és tartozások is az örökösre szállnak át. Az örökös a hagyaték megnyílását követően számba veheti, hogy az örökhagyó milyen vagyont, azaz milyen követeléseket, és tartozásokat hagyott hátra. Mivel az örökség elfogadására senki sem köteles, az örökös a Ptk. 674. §. (1.) bekezdése értelmében úgy is dönthet, hogy visszautasítja a hagyatékot. Ebben az esetben a hagyaték a többi örökösre száll, azok hiányában pedig az államra. Amennyiben az örökös a hagyatékot visszautasítja, úgy nem részesül az örökhagyó vagyoni előnyeiből, de nem is tartozik felelősséggel a vagyoni tartozásokért.

- Ha az örökös elfogadja a hagyatékot, a Ptk. 679. §.-a értelmében felelősséggel tartozik a hagyatéki tartozásokért, azaz az örökhagyó tartozásaiért is. E felelősség azonban nem korlátlan: a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hitelezőknek. Ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai, vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, úgy az örökös öröksége erejéig a saját vagyonával is felel. Tehát az örökös felelőssége csak a hagyatéki vagyon mértékéig terjed.

- Bankszámlatartozásnál a kamatok megfizetése szempontjából különös jelentőségű, hogy az örökhagyó tartozása mikor vált esedékessé, azaz mikor lett volna köteles kiegyenlíteni a tartozását. Erről a bankszámlaszerződés adhat eligazítást. Kamatot az esedékesség időpontjától lehet felszámítani a követelésért. Amennyiben ugyanis a kötelezett nem teljesíti a követelést annak esedékességekor, úgy késedelembe esik. A Ptk. 301. §. (1.) bekezdése szerint, pénztartozás esetén, ha a jogszabály eltérően nem rendelkezik, a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdve akkor is köteles a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes. A kamatfizetési kötelezettség akkor is beáll, ha a kötelezett késedelmét kimenti.

- A kamatkövetelést az a tény önmagában nem teszi jogtalanná, hogy az örökösnek nem volt tudomása a követelés létezéséről. A jogosult ennél fogva az elévülési időn belül bármikor érvényesítheti követelését a kötelezettel szemben, a kötelezett pedig ebben az esetben az esedékességtől kezdődő időtartamra köteles megfizetni a késedelmi kamatokat is.

- Az elévülést megszakítja pl. a teljesítésre való felhívás.

- Ha az örökös megtagadja a hagyatéki hitelező kielégítését, úgy a követelés az örökössel szemben kizáróan polgári peres eljárás keretében érvényesíthető.