Ha pénzed nincs, jogod sincs

• Blog oldal
• Archívum
• 

A személyhez fűződő jogok és azok védelmi eszközei

Az autonóm emberi személyiség megvalósítása kivételes teljesítmény, és ugyanakkor a legszemélyesebb is: még jogilag sem biztosítható, de meg sem határozható, mértéke maga az egyén. Az emberi személyiségnek nem lehetnek külön jogágazati fogalmai. Magánjogi értelemben az emberi személyiség nem tárgya a személyiségi jognak, mert a személyiség szubjektív, a jog számára megfoghatatlan. A személyiség jogi alanya a személy, és ezen belül az ember. A személyiségi jogok célhoz kötötten illetik meg a jogalanyokat, érvényes rájuk a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye. A személyiségi jogok tehát nem teljes háborítatlanságot ígérnek a személynek vélelmezett személyisége kibontakoztatásához, hanem csak annyit, hogy a bárki részéről érkező behatások szükségtelen részét végső soron e jogok segítségével is elháríthatja. Tehát a személyiségi jogok az embernek a társadalmi rendeltetésük betöltéséhez szükséges nem vagyoni értelemben vett integritást, háborítatlanságot, beavatkozásmentes mozgásteret hivatott biztosítani, átlagosan, tipizálva a közfelfogáshoz igazodva, a konvenció által szükségtelennek minősített illetéktelen beavatkozások ellen.

Ptk. 75.§.: A személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.

Valamennyi személyiség jog, a nem nevesítettek is, így védelem alatt állnak. A személyiségi jogok szerkezete abszolút szerkezetű jogviszonyt teremt: konkrét a jogosult és végtelen számú, ismeretlen kötelezett. Kimondatlan vélelmet állít föl a törvény: mások személyiségi jogainak megsértése bárki által, jogellenes cselekmény, amelynek ellenkezőjét a sértő félnek kell bizonyítania. Általánosítás útján megállapítható, hogy jogállami társadalmunkban a szabadság a fő szabály. Bármely személyiségi jog bármely megsértése esetén a Ptk. által biztosított valamennyi védelmi eszköz igénybe vehető. A személyhez fűződő jogok alanyi jogok, vonatkozik rá a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye, vagyis a személyhez fűződő jogokkal nem szabad visszaélni. Minden személyiségi érdek sérelmét okozó, illetve azt veszélyeztető magatartás jogellenes. Nincs jogellenesség, ha valaki jogos védelmi helyzetben, vagy szükséghelyzetben sérti meg valaki más ember személyhez fűződő jogait. Kizárt a jogellenesség jogszabályi engedély alapján is, de annak meg kell felelnie az alkotmányos követelményeknek. A személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a személy hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért, vagy veszélyeztet. A személyhez fűződő jogokat egyébként korlátozó szerződés, vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. A személyiségi jogi rendelkezés átruházhatatlan és forgalomképtelen.

BH1979. 204. I. Az ember munkájának, munkájával kapcsolatos emberi magatartásának az értékelése a személyhez fűződő jogokat érinti, alkalmas lehet a jó hírnév sértésére és az embert munkavállalásában, tehát személyiségi értékeinek a kifejtésében, személyiségének az érvényesítésében akadályozhatja. Ezért az ember munkájára, munkájával kapcsolatos magatartására vonatkozó szabálysértő minősítés nem csupán a munkajogi szabályokat sérti, hanem a polgári jog által védett személyhez fűződő jogok sérelmét is jelenti, polgári jogi személyiségvédelmi eszközök alkalmazására ad lehetőséget [Ptk. 75. § (1) bek., 78. §].

Ptk. 76. § A személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Ptk. módosításra került, s ezen időponttól kezdődően az egyenlő bánásmód megsértését nevesíti olyanként, mely a személyiségi jogot sérti. (Korábban hátrányos megkülönböztetést tartalmazott a törvény.) Az egyenlő bánásmód követelménye a kötelezettektől azt kívánja meg, hogy tartózkodjanak minden olyan magatartástól, amely bizonyos tulajdonságaik alapján egyes személyekkel vagy személyek egyes csoportjaival szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést eredményez. Kimondja, hogy az egyenlő bánásmód követelménye alapján a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni (2003. évi CXXV. törvény 1.§). Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen: a hátrányos megkülönböztetés (ezen belül a Ptk. korábbi szövegezésében: nem, faj, nemzetiséghez, felekezethez való tartozás), a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás. Kimondja ugyanakkor a törvény, hogy nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az, az előzőekben felsorolt tulajdonságon alapuló magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat, amelynek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. Nem jelenti az egyenlő bánásmód követelményének megsértését az a rendelkezés sem, amely egy kifejezetten megjelölt társadalmi csoport tárgyilagos értékelésen alapuló esélyegyenlőtlenségének felszámolására irányul, ha törvényen vagy törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeleten, illetve kollektív szerződésen alapul, és határozott időre vagy határozott feltétel bekövetkeztéig szól. A rendelkezés azonban e törvényi előfeltételek megléte esetén sem sérthet alapvető jogot, nem biztosíthat feltétlen előnyt, és nem zárhatja ki az egyéni szempontok mérlegelését.

Az emberi méltósághoz való jog olyan minimális elismertséghez való joga az embernek, hogy ember mivoltát senki ne vonhassa kétségbe, s az ezzel együtt járó kötelező tiszteletet a maga számára mindenkitől megkövetelhesse. Az emberi méltóság nem mérlegelés kérdése. A becsület a személy társadalmi megítélését kifejező értékítéletek összessége. A becsület tehát nem más, mint a személy társadalmi megítélése. Ennek mikénti alakulásában - egyebek mellett - jelentős szerepe van az egyes polgárok egyénről alkotott véleményének. Ez kifejezésre juthat szóbeli, írásbeli formában és bármilyen más értékelést hordozó magatartásban. Olyankor, amikor ezek a megnyilvánulások nem valósak, torzak vagy következetlenek, illetve kifejezésmódjukban alkalmasak arra, hogy az egyén társadalmi elismertsége kedvezőtlenül megváltozzék, sértik a személy becsületét is. Így: a valóságtartalmától függetlenül sértheti a becsületet, valamely közlés vagy más magatartás, a kinyilvánításának módja miatt. A becsületsértés gyakorta olyan bírálatban, véleménynyilvánításban ölt testet, amely nem felel meg a személy valós társadalmi értékelésének. A véleménynyilvánítás alkotmányban is rögzített szabadsága folytán az értékítélet, a bírálat önmagában nem jogsértő. E megállapítás helytálló akkor is, ha a vélemény az érintettre nézve sérelmes, illetve ha azzal nem mindenki ért egyet. Jogellenessé akkor válik csak, ha a bíráló túllépi a szabad véleménynyilvánítás határait. E határokat a Ptk. 5. § (2) bekezdésében és a Ptk. 4. § (1) bekezdésében rögzített elvárások jelölik ki. Nem elégíti ki ezeket az elvárásokat a személyre vonatkozó értékítélet - s ekként túllépi a szabad véleménynyilvánítás határait -, ha az önkényes, nem felel meg az emberi gondolkodás, ítéletalkotás elemi szabályainak. Természetesen a becsület sérelmével jár a valótlan, vagy a valóságot hamis színben feltüntető tények, illetve az ilyen tényt kifejező értékítélet közlése is. Ezek azonban egyben a jó hírnév sérelmét is eredményezik. Az emberi méltóság az egyedi értékektől függetlenül minden embert megillet. Tilos e törvényhely alapján is minden olyan magatartás, amely ennek sérelmével jár. A törvény a becsület védelmét csak a magánszemélyek vonatkozásában ismeri el, jogi személyek esetén jó hírnév sérelméről beszélhetünk.

Ptk. 78. § (1) A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. (2) A jóhírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.  A jóhírnév védelme a természetes és nem természetes személyekre egyaránt kiterjed. Megsértése – eltérő rendelkezés hiányában - felróhatóságtól, jó- vagy rosszhiszeműségtől függetlenül megállapítható. A jóhírnévhez fűződő jogot számtalan magatartás sértheti. E törvényhely alkalmazásában a szóbeli megnyilatkozáson túl a valamilyen gondolat továbbításra alkalmas minden kifejezésmódot közlésnek kell tekinteni (szóbeli és írásbeli forma, ábra, illetve kép, egy mozdulat stb). A hírnévrontás mástól szerzett ismeretek továbbadásával is megvalósulhat. A híresztelés megállapításának nem feltétele, hogy az értesülés széleskörű terjesztésére kerüljön sor, mint ahogy az ismételt vagy folyamatos továbbadás sem. A hírnévrontás megállapítására a közlés tartalma ad alapot. Ekként csak az olyan - valótlan és a személy hátrányos megítélésére alkalmas - közlés lehet hírnévrontó, amely valamilyen tényt állít, illetve valamilyen tényt fejez ki, nyíltan vagy burkoltan. A hírnévrontás sajátos esetben hallgatással is bekövetkezhet, pontosabban elhallgatás útján, amennyiben ez a magatartás alkalmas a valóság meghamisítására. Olyankor áll ez fenn, amikor valakiről (vagy valamivel kapcsolatban) nem közlik a teljes valóság megismeréséhez szükséges igaz tényeket, csupán azoknak egy részét és emiatt az érintettről alkotott értékítélet tévessé válik. Ennek klasszikus példája, ha tudatják, hogy egy személy ellen büntető eljárás indult, de azt már nem, hogy az számára kedvezően (felmentéssel) zárult. A hírnévrontást csak az objektív valóságnak meg nem felelő közlés valósíthatja meg. Ennek megítélésében - a már rögzítetteknek megfelelően - az érintett felróhatóságának, jó vagy rosszhiszeműségének jelentősége nincs. A jogsértés megállapításához szükséges e követelmény a valótlan tények továbbításán túl adott esetben bekövetkezhet a való tények közlésével is. Így akkor, amikor a valóságot a tények megtévesztő csoportosítása, az egyes tényálláselemek elhallgatása útján, vagy rejtett utalásokkal, félreérthető megfogalmazással stb. hamis színben tüntetik fel. Elképzelhető az is, hogy a szóbeli közléskor használt hangsúlyozás vezet a jogsértéshez. Az értékítélet - azaz a való tényekből levont következtetés - nem vezethet a jóhírnév sérelméhez még akkor sem, ha mások nézeteivel ellentétes tartalmat hordoz. Amennyiben azonban az önkényes és nem felel meg az ésszerű gondolkodásnak, a gyakorlati tapasztalatoknak és a logika szabályainak, adott esetben értékelhető úgy, hogy a valóságot hamis színben tünteti fel és ezzel a személyéhez fűződő jogsérelem kimondására alapot adhat. A személyre vonatkozó, objektíve valótlan tényállítást kifejező közlés csak akkor eredményez jogsértést, ha alkalmas arra, hogy az érintett társadalmi megítélését hátrányosan befolyásolja. Ennek megállapíthatósága ugyanakkor elegendő is a jóhírnév sérelmének kimondásához. Nincs tehát szükség például arra, hogy a hátrányos eredmény bekövetkezzék. Nincs jelentősége annak sem, hogy a közlés az egyén hírnevének milyen súlyú lerombolására volt alkalmas.

Ptk. 81. § (1) Személyhez fűződő jogokat sért, aki a levéltitkot megsérti, továbbá aki a magántitok vagy üzleti titok birtokába jut, és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza vagy azzal egyéb módon visszaél. Titoknak minősülnek azok a tények, adatok, következtetések stb., amelyek elleplezéséhez valamilyen érdek fűződik. Ez az érdek bizonyos körben társadalmilag elismert védelem alatt áll, érvényesülését jogszabály biztosítja. A titoksértés számtalan módon bekövetkezhet, ezért a törvény a taxatíve meghatározott titok-körben annak bármilyen magatartással megvalósuló megsértését szankcionálja: a titkok jogosulatlan megszerzésétől, az illetéktelen nyilvánosságra hozatalig egyaránt. Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történő megszerzése vagy felhasználása a jogosult jogszerű pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.

1992. évi LXIII. törvény személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról,  4. §.:  A személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait - ha törvény kivételt nem tesz - az adatkezeléshez fűződő más érdekek, ideértve a közérdekű adatok nyilvánosságát (19. §) is, nem sérthetik. 8. § (1) A személyes adatok akkor továbbíthatók, valamint a különböző adatkezelések akkor kapcsolhatók össze, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt megengedi, és ha az adatkezelés feltételei minden egyes személyes adatra nézve teljesülnek. 11. § (1) Az érintett a) tájékoztatást kérhet személyes adatai kezeléséről (12. és 13. §), valamint

b) kérheti személyes adatainak helyesbítését, illetve - a jogszabályban elrendelt adatkezelések kivételével - törlését (14-16. §). 18. § (1) Az adatkezelő az érintett adatainak jogellenes kezelésével vagy a technikai adatvédelem követelményeinek megszegésével másnak okozott kárt köteles megtéríteni. Az érintettel szemben az adatkezelő felel az adatfeldolgozó által okozott kárért is. Az adatkezelő mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt az adatkezelés körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő.

Objektív szankció esetén az alkalmazhatóságot a jogsértés puszta ténye megalapozza a jogsértővel szemben, s nincs szükség a felróhatóság (vétkesség) meglétére a jogsértő oldalán. A szubjektív szankciók alkalmazása mindenkor a jogsértő magatartás felróhatóságának meglététől függ, tehát csak a vétkesség kimentésének sikertelensége esetén szabható ki. A szankciók közül egyszerre többet vagy valamennyit is alkalmazni lehet, s mindez kiegészülhet más jogágak szankcióival. Ptk. 84. § (1) Akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest a következő polgári jogi igényeket támaszthatja: a) követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását; [prevenciós és reparációs célok] b) követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől; c) követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és hogy szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak; d) követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását a jogsértő részéről vagy költségén, továbbá a jogsértéssel előállott dolog megsemmisítését, illetőleg jogsértő mivoltától megfosztását,  e) kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. (2) Ha a kártérítés címén megítélhető összeg nem áll arányban a felróható magatartás súlyosságával, a bíróság a jogsértőre közérdekű célra fordítható bírságot is kiszabhat. (3) E szabályok irányadók akkor is, ha a jogsértés tilos reklám közzétételével történt. 85. § (1) A személyhez fűződő jogokat – a (2) és a (3) bekezdésben foglalt kivételekkel – csak személyesen lehet érvényesíteni. A korlátozottan cselekvőképes személy a személyhez fűződő jogai védelmében maga is felléphet. (2) A cselekvőképtelen személyhez fűződő jogok védelmében törvényes képviselője, az ismeretlen helyen távollevő személyhez fűződő jogok védelmében pedig hozzátartozója vagy gondnoka léphet fel. (4) Ha a jogsértést valószínűsítették, és a késedelem jóvá nem tehető kárral járhat, a bíróság ideiglenes intézkedést tehet; ennek során elrendelheti a jogsértés eszközének bírósági zár alá vételét is.