Ha pénzed nincs, jogod sincs

• Blog oldal
• Archívum
• 

A fegyelmi vétség

A fegyelmi vétség a munkavállaló kötelezettségszegéseként realizálódik - ebben a formájában válik a külvilág (főként a munkáltató és a többi munkavállaló) számára megragadhatóvá. Azonban a kötelezettségszegés nem akármilyen kötelezettségre vonatkozik, hanem csakis a munkaviszonyból fakadó (lényeges) kötelezettségre. A gyakorlatban jelentéktelen kötelezettségszegés esetén nem alkalmaznak (fegyelmi) felelősségre vonást. A kötelezettségszegés jogellenes magatartás. Azonban nem áll fönn kölcsönösen egyértelmű viszony jogellenes magatartás és kötelezettségszegés között, vagyis nem minden jogellenes cselekmény kötelezettségszegés. Itt főként a munkavállaló és a munkáltató közötti kommunikáció egyes esetei hozható fel példaként: ha például a munkavállaló szóban közli munkáltatójával rendes fölmondását, az jogellenes, hiszen annak előírt alakisága az írásbeliség. Kötelezettségszegés azonban nem valósul meg, így (szankcióként) felelősségre vonás sem követi, hanem pusztán egyetlen különleges jogkövetkezmény fűződik hozzá: az érvénytelenség. (A szóban közölt rendes felmondás tehát érvénytelen nyilatkozat alaki hiányosság miatt.)

A Munka Törvénykönyve nem határozza meg precíz definícióval a fegyelmi vétséget, csak annyit mond róla, hogy vétkes kötelezettségszegés. Mivel nem létezik pontos definíció és ráadásul a munkavállaló (munkaviszonnyal kapcsolatos) kötelezettségei a törvényben és egyéb jogforrásokban (tehát több különböző helyen) vannak szabályozva, ezért csak példálózó felsorolást adható néhány jellegzetes (munkaviszonnyal kapcsolatos jelentős kötelezettségszegést vétkesen megvalósító) fegyelmi vétségről több-kevesebb részletességgel: a munkavállaló igaztalanul távol marad vagy késik a munkahelyéről; munkára jelentkezéskor, rendelkezésre állási időben vagy a munkavégzés alatt nincs munkaképes állapotban (mert például alkoholos vagy drogos befolyásoltság alatt áll); indoklás nélkül megtagadja a munkavégzésre vonatkozó munkáltatói utasítások teljesítését; a kijelölt munkaidő alatt önhibájából nem végzi el a neki kirótt munkát; munkahelyét engedély nélkül elhagyja (munkaidő alatt); a munkaviszonya keretében tudomására jutott (üzemi, üzleti, szolgálati, hivatali, orvosi, ügyvédi) titkot nem tartja meg; munkatársaival szemben nem tanúsít megfelelő együttműködést; olyan magatartást tanúsít, amellyel mások életét, testi épségét, és anyagi (érdekeit,) javait veszélyezteti vagy károsítja; munkaviszonya alatt olyan magatartást tanúsít, amellyel munkáltatója (jogos) gazdasági érdekeit veszélyezteti, károsan befolyásolja, a munkavállaló olyan munkahelyén kívül megvalósuló magatartása is fegyelmi vétség lehet, amely alkalmas arra, hogy munkaviszonyával kapcsolatba kerüljön, például megbotránkozást, megütközést keltsen munkahelyén, kollégái között. A munkavédelmi előírások megszegése igen súlyos fegyelmi vétség lehet az olyan munkahelyeken, ahol szigorú a munkavédelmi szabályozás s tevékenység jellegéből adódóan (például veszélyes üzemek esetében: atomerőmű stb.); munkatársak megkárosítása; a munkavállalóra bízott vagyon kezelésére vonatkozó rendelkezések megsértése; ugyancsak fegyelmi vétség szeszes ital vagy drog munkahelyre történő bevitele, illetőleg ott történő fogyasztása (Ezzel kapcsolatban fegyelmi vétség az is, ha a munkavállaló nem veti alá magát az őt kötelező alkoholtilalom betartását ellenőrző munkáltató részéről történő vizsgálatnak).

Vannak azonban olyan okok és helyzetek, amikor látszólag megvalósul a jogellenes magatartás, vagyis a kötelezettségszegés a munkavállaló részéről, fegyelmi vétség azonban mégsem valósul meg. Az ilyen okokat (vagy helyzeteket) fegyelmi vétséget kizáró oknak nevezik. Néhány példa: bizonyos esetekben magánál a jognál fogva a munkavállaló megtagadhatja a munkáltató utasításának végrehajtását, ha a munkáltatói utasítás végrehajtása más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné vagy bűncselekményt valósítana meg, akkor köteles a munkavállaló megtagadni az utasítás végrehajtását, ha pedig az utasítás végrehajtása jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó (egyéb) szabályba ütközne, vagy veszélyeztetné a munkavállaló saját életét, testi épségét és egészségét, akkor jogosult megtagadni az utasítás végrehajtását) - ilyenkor nem valósul meg a kötelezettségszegés, habár formálisan jogellenes a magatartás; a munkáltatónál vezető állást betöltő munkavállalók ténykedésére vonatkozó tartalmilag helytálló, ám negatív vélemény (munkavállaló részéről történő) közlése nem fegyelmi vétség, amennyiben megfelelő formában juttatják kifejezésre és nem például szidalmak vagy elégedetlenség szítása közepette; a jogos védelem és szükséghelyzet olyan mozzanat lehet, ami kizárja a fegyelmi vétség megvalósítását olyan esetekben, amikor egyébként azt kellene megállapítani; a munkáltató beleegyezése csak kisebb súlyú esetekben zárja ki a munkavállaló részéről tanúsított jogellenes magatartás fegyelmi vétségként  történő minősítését (például nem mindegy, hogy milyen súlyú munkavédelmi szabály figyelmen kívül hagyásához adja beleegyezését a munkáltató); a munkavállalói kötelezettségek összeütközése esetén a kisebb súlyú kötelezettség megsértése nem von maga után fegyelmi vétséget; végül pedig, ha a munkáltató joggal való visszaélést követ el és így ró kötelezettséget a munkavállalóra, akkor nem valósul meg fegyelmi vétség a munkavállaló részéről ezen kötelezettség megszerzése esetén (jó példa erre az az eset, amikor a munkáltató a munkavállaló előzetes kérése ellenére nem adott engedélyt egynapi fizetés nélküli szabadság igénybe vételéhez házasságkötés céljából - a házasságkötés céljából mégis távol maradó munkavállaló nem követett el fegyelmi vétséget).

A vétkesség nélkülözhetetlen a fegyelmi vétség megállapításához. A vétkesség tulajdonképpen egy viszonyulás, egyfajta pszichikai kapcsolat az ember tudata és kötelezettségszegő, jogellenes magatartása között. Banálisan fogalmazva: vétkes az, aki tudja, hogy nem jó, amit tesz. A vétkesség a büntetőjog alapkategóriái közé tartozik. A jog a vétkességnek három fő megvalósulási formáját ismeri: vétkes az, aki tettének társadalomra nézve hátrányos következményeit fölismerte és azokat kívánta is (ez a szándékosság, vagy "egyenes szándék"), vagy azokba belenyugodott (ez az "eshetőleges szándék"); vétkes az is, aki bár fölismerte tettének negatív következményeit, mégis könnyelműen bízott azok elmaradásában, "be nem következésükben" (ez a "tudatos gondatlanság"); végül vétkes az is, akinek föl kellett volna ismernie magatartásának hátrányos konzekvenciáit ("átlagos" emberi belátással), de mégsem volt tisztában azokkal (ez a hanyagság). Tehát csak az a munkavállaló vonható felelősségre fegyelmi vétségért, akinek jogellenes kötelezettségszegő magatartása és tudata között a fenti három viszonyulás valamelyike megállapítható.

Van még egy fogalom, amelyet itt röviden érinteni kell, ez pedig a vétőképesség. Vétőképes az a személy, aki föl tudja mérni, képes belátni tettének következményeit. (Aki erre képtelen, az nem vétőképes, úgymond nem számítható be, hiányzik a beszámítási képessége.) A vétkes kötelezettségszegés esetére kilátásba helyezett fegyelmi felelősségre vonás alapja ez: az, aki képes előre belátni tettei negatív következményeit, az motiválható előre meghirdetett hátrányos következményekkel. Vagyis az az ember, aki belátja tettének hátrányos következményeit, általában (elméletileg) tartózkodni fog a cselekedet véghezvitelétől, hogy elkerülje a személyét érintő hátrányokat (munkavállaló esetében a fegyelmi felelősségre vonást, fegyelmi büntetés kiszabását). A vétőképesség, vagyis a beszámíthatóság hiánya lehet teljes vagy korlátozott. Teljes a beszámíthatatlanság például elmebetegeknél és az erősen ittas személyeknél. Korlátozottan beszámítható például az állapotos nő, az idegbeteg vagy ideggyönge ember.